Az nem a béke útja, ha konfliktust importálunk az Európai Unióba

Az EU bővítése nem politikai szimpátia, hanem stratégiai felelősség kérdése. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az nem a jövőt építi, hanem kockára teszi Európa egységét és biztonságát.

Felfordul a gyomrom a szagos, rohadó brüsszeli utcáktól és a német nagypofájúságtól.


„Szóval, mégis mi a túrót tekintsünk példának Németországon, vagy úgy általában Nyugat-Európán? Mit? Felfordul a gyomrom a szagos, rohadó brüsszeli utcáktól, a német nagypofájúságtól, az egész széteső társadalmuktól, a céltalan életüktől amiben a következő nyaralás tervezése a legnagyobb dolog (Urlaub Land ez, nem Deutschland). Tönkreteszik Európát, gazdaságilag, szellemileg, társadalmilag. Nem tudok röhögni rajtuk, mert katasztrófa az az út, amin Németország megy, egész Európa katasztrófája.
És hogy mi a bajunk ezzel a gyönyörű liberális Európával a fentieken túl? Egy büdös szót nem szólnak a máig még megmaradt, a nagy nyugati haladás által a szomszédainknak dobott 2 millió magyar elnyomásáról és megalázásáról, egy szót sem arra, hogy ma is komoly vagyont vesznek el a felvidéki magyaroktól, a gyalázatos ukrán törvényekre, a román koncepciósperekre, de legalább Klaus Johannis tolerancia díjat kap Németországban. Finoman szólva is: gyalázat. Ez a bajunk.”
Nyitókép: YouTube