Hazáról s egyebekről

„Ott, nagymamáéknál, a budai bérház porolóval ékesített, betonozott belső udvarán megjelent egyszer egy kintornás, és nyekergette verklijét. Gyűltek a népek a gangra, hallgatták kicsit a zenét, majd papírosba csomagoltak valami aprót, forintost, kétforintost, és ledobták a kintornásnak, aki csak úgy biccentett köszönésképpen, és nyekergett tovább. Nagymama pedig a markomba nyomott egy kétforintost, és mondta: „Szaladj le, kisfiam, add oda annak a szegény embernek!” És én leszaladtam, és nagyon féltem attól a szegény embertől, mert a langy tavaszban is rongyos nagykabát volt rajta, de amikor odaadtam neki, rám nézett és megköszönte, nem féltem már többé. Csak nagymamát kérdeztem meg később, hogy miért kellett leszaladnom a harmadikról, miért nem dobtuk le a pénzt, mint a többiek, és akkor nagymama azt mondta: »Tudod, kisfiam, mi nem vagyunk prolik…« Ezt megjegyeztem.

Kölcsey írja a Parainesisben: soha nem értette a világpolgárokat. Hogyan is hihetik, hogy képesek az egész világot szeretni? Egy Leonidas csak Spártáért, egy Zrínyi csak Magyarországért halhatott meg.

Száztizenegy évvel később, mintha csak Kölcseynek akarna válaszolni, Karl Popper ezt írja a Nyitott társadalom és ellenségei című munkájában: »Aki fejében, szívében, lelkében saját népét, saját nemzetét, saját politikai közösségét a többiek elé helyezi, az akár tudja, akár nem, diktatúrát épít.«

A mi politikai közösségünk mindkét idézetet pontosan érti. És mi azt is értjük, hogy ez két bolygó, két külön világ, amelyek között nincs, mert nem is lehet átjárás. Ez a két világ áll most szemben egymással, és készül eldönteni, hogy mi lesz a magyar nemzet nevű emberi közösség sorsa és jövője. Nem, nem szakpolitikákról, adózásról, újraelosztásról miegyébről van most szó. Ha csak ennyiről lenne szó, nem lenne ekkora súlya a választásnak. Mert akkor igaz lenne most is Orbán Viktor néhány éve elmondott gondolata, miszerint »ők soha nem fogják tudni annyira tönkretenni a hazánkat, hogy mi ne építsük mindig újjá«.

Ez ma már nem így van. Most más a tét. Most egy széthulló, minden eresztékében recsegő világ kellős közepén vagyunk. Az új nyugati világrend legfontosabb újítása, hogy felszámolja az ember alapvető identitásait: a vallási, a nemzeti és a nemi identitást. Magányos tömeget gyárt, és ezt nevezi még több szabadságnak. S ezt a magányos tömeget akarja aztán egy bizonytalan körvonalú, akarattalan birodalomban egyesíteni. Ennek neve: Európai Egyesült Államok. Erre esküdtek fel az ellenzék pártjai is, élükön Gyurcsány Ferenccel és Dobrev Klárával. Megmondták, nem árulnak zsákbamacskát. Ezt a birodalmat akarja Brüsszel minden csinovnyikja, de leginkább az Egyesült Államok.”

***