„Voltunk néhányan, akik időben figyelmeztettük az Egységben Magyarországért fedőnéven futó »összefogást« és annak híveit, hogy bajok lesznek. Időben szóltunk, hogy – többek között – a kétes visszalépésnek köszönhetően megválasztott miniszterelnök-jelöltről, aki a mögötte álló »ellenzék« leváltásáról fecsegett, aki egyszerre fasizztázta és kommunistázta le az őt támogatókat, aki tájékoztatott arról, hány zsidó van a kormányzópártban és a kiábrándult Fidesz-szavazók megszerzését ígérte (mintha lennének ilyenek). Szóval, néhányan óva intettünk, hogy ez az ember nem éppen alkalmas a szerepére, és sürgősen le kellene váltani, amíg nem késő.
De, mint tudjuk, senki sem próféta a saját hazájában. Kaptunk hideget, meleget, károgó vészmadárnak neveztek minket, akik a kormányzó malmára hajtják a vizet és rontják az »ellenzék« esélyeit (mintha lett volna esélyük). Nos… látva a választás végeredményét, a húszszázalékos különbséget az országgazda és a pártja javára – be kell vallanunk –, örömmel tölt el bennünket a felismerés, hogy ekkora hatása van egy-egy publicisztikának, mert eddig nem hittük volna!
A valóság azonban az, hogy akik vették a fáradságot és elvonszolták magukat az áprilisi havazásban a választóhelyiségig, ötvenhat százalékban – mintegy hárommillióan , negyedszerre is megszavazták a kormányzót és társait, magyarul: a saját elnyomóikat, kifosztóikat, lebutítóikat, halálba küldőiket. Ők azok, akik az utolsó napokban bekapták az országgazda legfinomabb csaliját, miszerint az »ellenzék« katonának küldené a férjeiket, fiaikat, amit már nem tudott ellensúlyozni az »ellenzék« szokásos magyarázkodása. Hogy milyen katonákat és milyen felszereltséggel? – ezt már nem tudták önállóan végiggondolni.”
Nyitókép: MTI