A NER szociálpolitikája nyíltan szegénygyűlölő

„Látjátok feleim szemetekkel, mire jut az az ellenzék, amely egy szélsőjobboldali kleptokráciával szemben egy langyosabb jobboldalit állít ki ellenjelöltként ahelyett, hogy kérlelhetetlen baloldali alternatívát állítana.

Sok okból nyert a Fidesz megint, ezeknek nagy része az ő bűnük: az ellopott média, az elszemétkedett választási rendszer, iszonyatos gazdasági fölény és a többi. De a legfőbb ok mégiscsak az, hogy rettenetesen hosszú ideje nincsen Magyarországon erős és következetes baloldal, amely egy ilyen alkalmatlan senkiháziak gyülekezetét érdemben sarokba szoríthatna.

Egy szociális katasztrófák között vergődő ország kizárólag valós baloldali politika által rángathatja ki magát a karvalypopulizmus karmai közül.

A nagy szociális rendszereink összeomlottak, azokat újra kell építeni, méghozzá jobban és igazságosan. A NER szociálpolitikája nyíltan szegénygyűlölő, és erre egyetlen adekvát válasz létezik: ennek a tökéletes ellentéte. Olyan politika kell, amelynek a szegények nem a perifériája, nem a szükséges velejárója, hanem a kellős középpontja. Olyan politika kell, amely munkaüggyel, szakszervezetiséggel, szegények azonnali támogatására szabott lakhatáspolitikával, oktatással veri az asztalt, ahelyett hogy mások hálószobábaajtaján kopogtatna.

Aki politikai változást akár, annak országos nyomtatott lapot kellene ingyenesen terjesztenie a meglévő független sajtó válogatott munkáiból. Aki eredményt szeretne látni, annak négy évből négyben kellene dolgoznia rajta, méghozzá nem plakáton és tévében, hanem professzionális közösségszervezéssel és állandó jelenléttel minden településen. Az ellenzéki összefogás akkor működhetne jól, ha tartós, dinamikus koalíció lenne és nem a tétmeccs előtt állna össze.

Ez az ország nagyon régóta nyög egy teljesen alkalmatlan politikai kultúrát, amelynek a meglévő hibáit gerjeszti a végletekig a Fidesz: a cinizmust, az önzést, a közösségi érdekek helyett az egyéni kiskapuk keresését. Azt a katasztrofális konfliktuskerülést, amely miatt a nyilvánvalóan tisztességes gyenge sokaknak gyanúsabb, mint a nyíltan becstelen befolyásos ember. Hadd emlékeztessen rá, hogy magyar értelmiség jó része még jóval a norvégüldözés után is kiröhögte és kissé undorodott a civilektől és aktivistáktól.”

Nyitókép: Facebook