A blogger búcsúja: „Nincsen remény! nincsen remény!”

„»A Feri felajánlotta…«

Április 3-án az ellenzéki összefogás eredményváróján voltam. Már tudtuk, hogy Orbán Viktor ismét kétharmados többséget szerzett, az eredmény a legsötétebb előrejelzéseknél is rosszabb volt. Márki-Zay Péter beszélni készült, szerettem volna meghallgatni, de valaki szólt, ha akarom, hazavisznek kocsin. Nem volt kedvem gyalogolni a hideg éjszakában, elfogadtam a meghívást. A két ősrégi ismerős után egy középkorú hölgy is beszállt a kocsiba, emlékezetem szerint sosem láttam. Még el sem helyezkedett az ülésen, máris teli szájjal szidta Márki-Zay Pétert. Csak DK-s lehet, gondoltam, és a következő mondat már igazolta is a feltételezést. – A Feri többször is felajánlotta neki, beszéljék meg, mit nyilatkozik, mit mond a kampány során, de ő mindig elhárította, aztán mondta a sok hülyeséget, meg folyton elismételte, hogy ő hétgyerekes keresztény ember. Viszont volt, akitől éjszaka kért gazdasági adatokat, pedig az illető direkt kérte, hogy kilenc után ne telefonáljon, mert kis gyerekei vannak, akik már alszanak.

Nem lepett meg a fröcsögő gyűlölet, hiszen Gyurcsány Ferencnek az előválasztás második fordulója lezárultakor nyomban eszébe jutott, hogy a parlamenti szabályok szerint nem az előválasztás győztese lesz a miniszterelnök (hiszen az előválasztás intézményét a magyar Corpus Juris nem is ismeri), hanem az, akit a képviselők többsége megválaszt. A kevéssé népszerű pártelnök addigra nyilván elfelejtette, hogy az előválasztásról a hat ellenzéki párt együttesen állapodott meg. Az efféle feledékenységet az üzleti életben szerződésszegésnek nevezik, és általában súlyos kötbérrel büntetik. Újév után Gyurcsány észbe kapott, és elismerte, hogy Márki-Zay nélkül nincs ellenzéki győzelem, de a vereség estéjén megint kibukott belőle a mélységes sérelem, hogy az előválasztást nem az ő jelöltje, az ő fenséges személyét reprezentáló felesége nyerte meg, hanem a vidéki gyütt-ment. A hajóskapitányokat se választják, mondta sértődötten, hajóskapitányi oklevele nyilván csak neki van, el is süllyedt a hajója 2010-ben – ez csak elégséges bizonyítéka a rátermettségének.

Márki-Zay Péter az eredményváró színpadán búcsúzott… mitől is? Talán csak attól a viharos néhány hónaptól, amelyet a politika első vonalában töltött. Azóta már bejelentette, lemond a mandátumáról, városa élén folytatja a munkáját. Ha történetesen megkérdez, már április 3-án este ezt tanácsolom neki. De miért kérdezett volna meg? Néhányszor találkoztunk, váltottunk pár szót, de személyes kapcsolatba nem kerültünk. A családján kívül a pártvezetők közül csak Donáth Anna és Karácsony Gergely ment fel vele a színpadra.

A kampányban MZP-n kívül csak Karácsony Gergely viselkedett úriemberként. (Meg persze Donáth Anna is, de hát őt mégsem nevezhetem úriembernek.) Amikor még úgy tetszett, hogy Karácsony nem lép vissza Márki-Zay javára, az MSZP zombijának neveztem. Aztán visszalépett, én meg szégyelltem magam az elhamarkodott ítélet miatt. És azt képzelte, hogy kettejük tandemje fogja vezetni az országot. Talán jobb is, hogy ez az ellenzék nem nyerte meg a választást. Épp úgy nem tudtak volna egyetértésre jutni, ahogy az 1905-ös sokpárti koalíció sem tudott. (Lásd erről Révész Sándor leírását kiváló választástörténeti könyvében.)”

Kép: Márki-Zay Péter Facebook-oldala