Szerencsére a stratégiai nyugalmat választották

„1848 szeptemberében egy ideig úgy volt, hogy Józef Bem, Henryk Dembinski, Józef Wysocki és a lengyel légió Magyarországra jön, és a magyar honvédséget erősíti. De aztán szerencsére a stratégiai nyugalmat választották, és úgy döntöttek, hogy ez nem az ő háborújuk. Így aztán senki se hallott a piski csatáról, Nagyszeben és Brassó bevételéről, vagy a lengyel helytállásról a szolnoki csatában. Jól is van ez így, elvégre mindkét fél tehetett a magyar szabadságharcról, történtek atrocitások magyar részről, elég, ha Lamberg meglincselésére gondolunk, és hát ki akarna az osztrák-orosz pöröly meg a magyar üllő közé kerülni. Jobb volt ebből kimaradni, és mindkét felet békére szólítani fel. Így történt, hogy 1956. október 23-án nem Bem tábornok, hanem Paszkievics gróf szobránál gyűlt össze a felelőtlen ellenzéki lépéseket elutasító, békét követelő tömeg, amely a Vörös Hadsereg segítségét kérte a civilek kezébe fegyvert osztogató felforgatók ellen. Ahogy azt 66 évvel később a Pufaj Kások című kormányhű sajtóorgánum szakértője is kifejtette, ez csak felesleges emberáldozatokkal járt volna. Szerencse, hogy mindig bölcsen döntöttünk.”

Fotó: MTI/Balogh Zoltán