„Nagyon idegesítő és fájdalmas, hogy szinte minden nap írhatnék valami abszurditásról, ami végtelenül elkeserít a magyar közéletben, úgyhogy már sokszor nem teszem. De ma sikerült megint átlépni határokat. Az, hogy a Miniszterelnök úr ma, az 1848-as forradalom emléknapján, a szabadság napján, a beszédében nem volt képes mondani egy együttérző mondatot a szomszédunkban dúló háború több millió áldozatáról, – sőt, sikerült ugyanoda pozicionálni a megtámadott országot az agresszor országgal –, az számomra majdnem felfoghatatlan. Mert ez nem politizálás, ez nem készülődés a választásra, ez nem az ellenzék megalázása, ez nem Oroszországhoz való dörgölőzés, hanem egyszerűen emberi érzéketlenség.
Felháborító érzéketlenség és embertelenség. Valódi demokráciában ez pont elég lenne arra, hogy az adott politikus teljesen légüres térbe kerüljön és lemondjon. Mi pedig ünnepeltünk. Magyar honfitársaim, minek tapsoltunk? Ennek? Ez a magyar út? Bezzeg a hazug, álságos gyermekvédelmi törvény, ami semmi más, mint a nem heteroszexuális emberek elleni hergelés, az fontos volt. Még a háborúnál is fontosabb. Mint a rezsicsökkentés. És akkor erre jött a kormány igazi kedvenc egyháza, a Hit Gyülekezet, ahol sikerült azt mondani a vezető lelkipásztornak, hogy a háborúról lényegében a homoszexuálisok tehetnek. Mert ők rontották meg annyira a világot, hogy kitört a háború. Nem hiszem el… de tényleg nem…Kedves bizonytalan szavazó, magyar barátaim! Ugye, ezeket ti is olvassátok, látjátok?”
Fotó: Földházi Árpád