Egy kicsit csalódott vagyok!

„Azt hittem, hogy az Egységben Magyarországért tegnapi nagy-gyűlésén ukrán zászlók erdejében fogjuk jelezni szolidaritásunkat az ukrán néppel, és tiltakozásunkat az orosz agresszió és a Vlagyimir Putyin által elkövetett háborús bűnök ellen. Ám csak elvétve láttam egy-két ukrán zászlót vagy Putyin-ellenes feliratot. És talán ennél is csalódottabb vagyok amiatt, hogy a beszédekben alig esett szó arról, ami Ukrajnában történik és arról, amit civilek ezrei végeznek a menekültek segítése érdekében. Pedig erre igazán büszkék lehetünk! Sőt, napjainkban leginkább erre lehetünk büszkék. Amikor egy velünk szomszédos európai országban civilek ezreit gyilkolják meg, iskolákat, kórházakat, lakóházakat bombáznak le, tudatosan pusztítják el az ország teljes infrastruktúráját egy hagymázas, birodalomgyarapító, gyilkos háborúban, akkor mi demokraták nem gyűlhetünk úgy össze, hogy erről nem beszélünk.

Tudom, hogy Március 15, tudom hogy három hét múlva itt a választás, de sem az ünnep, sem a választás nem teheti zárójelbe azt, ami néhány száz km-re tőlünk történik. Sem az ünnepről, sem a választásokról nem beszélhetünk úgy, hogy ne fejezzük ki az ukrán néppel való szolidaritásunkat, hiszen éppen azért akarunk végre megszabadulni a jelenlegi hatalomtól, hogy végre olyan értékek mentén élhessük az életünket, amelyekről az ukrán nép küzdelme is szól; a szabadságról, a demokráciáról, a függetlenségről, az Európához tartozásról és a más népekkel való szolidaritásról. Jó volt, hogy nagyon sokan voltunk, jó volt hogy jól szervezett volt az ünnepség, de fájdalmas volt ez a hiányérzet.”

Nyitókép: Facebook-videó