De elveszti a reményt, hogy a következő ciklus könnyebb lesz, mint a világjárványos mostani.
„OV a választást – bár ezt biztosan nem tudhatjuk – valószínűleg nem veszti el, de sok dolgot elveszít ezekben a napokban. Az oroszok ukrajnai háborúja a választási eredményeknél erősebben befolyásolja a miniszterelnök jövőjét, lehetőségeit.
Elveszti az »utcai harcos« régóta rajzolt imázsát. A 2008-as megszólalásaiban elvi alapon beszélt az orosz agresszióról (»figyelembe véve minden orosz válaszlépést, az olaj-, a benzin- és a gázár kérdését is beleértve, nekünk itt és most világos erkölcsi alapállást érdemes elfoglalni«), ma teljesen másképp. Nincs azzal semmi baj, ha valakinek a »rezsicsökkentés« minden másnál fontosabb, de ez egy másik álláspont, egy másik brand: nem véletlen, hogy '48 vagy '56 hőseit sem az árstop megvédése miatt ünnepeljük. Arról nem is beszélve, hogy aki békeidőben rajongott a harcias retorikáért, aki Brüsszelbe állandóan háborúzni járt, aki mindig puskaporszagot érzett a levegőben, most a béke halk szavú apostola lett. Mondom: nem jobb vagy rosszabb, vagy inkább: sikeresebb vagy sikertelenebb szerep ez, csak más, ezek után nehéz lesz majd (értsd: kevésbé lesz hiteles) a háború után újra katonásat, szabadságharcosat játszani.
Elveszti a nagy stratéga, mindent több lépéssel előre látó politikus képét. Nyilvánvaló, hogy – egyébként más európai politikusokhoz hasonlóan, de az amerikai vezetéssel szemben – a magyar miniszterelnök nem számított háborúra. Pedig sokan azt gondolták, hogy a mindenki másnál jobban lát a pályán, hogy nem érheti meglepetés. Február 12-én az évértékelőn ezt mondta: »Ezért vállalkoztam békemisszióra Moszkvában. A befagyott kapcsolatok jegét fel kell törni, és utat kell nyitni a tárgyalásoknak. Igaz, hogy Magyarországnak nincs atommeghajtású jégtörő hajója, de csákányunk azért van, és néha egy repedés is elég, hogy felszínre törjön a józan ész.« A 2010 utáni magyar orosz-politika azon a meggyőződésen alapult, hogy Putyin nem fogja átlépni a határokat (átvitt értelemben és szó szerint értve egyaránt), és ezért lehet vele üzletelni, sőt barátkozni is. Az évértékelő beszédében így fogalmazott a miniszterelnök »NATO- és európai uniós tagok vagyunk, és közben kiegyensúlyozott politikai viszonyt és gazdasági kapcsolatokat ápolunk Oroszországgal. A magyar példa bizonyítja, hogy ez lehetséges.« Ma már tudjuk, hogy egy darabig biztosan nem lesz lehetséges. Az orosz-kapcsolat (benne Pakssal és még sok minden mással) 2022-re a 12 éves kormányzás legnagyobb kudarca lett.”
Nyitókép: Földházi Árpád
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Amerika új Európa politikájában több ponton visszaköszönnek a magyar miniszterelnök meglátásai, ami nem jósol szép jövőt az Unió vezetésének.
Egy laza csevegés, egy kis könnyed vita! Csütörtökön is újra itt a Vekker a Mandiner reggeli élő műsora! Mondd el te is a véleményedet, és oszd meg a két műsorvezetőnkkel!
A kormányfő szerint egy ilyen lépés már a háborús részvétel kategóriája.
Fényes jövő előtt áll a magyar alumíniumipar.
Merz, Tusk és a többiek minden eddiginél mélyebbre süllyedtek.
Két hete még másról írt a politológus, mint szerdán.
A 70-szeres válogatott labdarúgó imád edzésre járni.
Washingtontól Pekingig mindenki a saját érdekeit nézi, közben Brüsszel egy kilátástalan és értelmetlen háborúhoz kötné Európa jövőjét. Kacsoh Dániel írása.
