Sikerülhet-e két vállra fektetni Oroszországot?
„Oroszország súlyosan megsértette a nemzetközi jogot Ukrajna megtámadásával. Agressziót követett el a háború kirobbantásával. A döntésben fontos szerepet játszó aggályai részben érthetők, ám ez sem igazolhatja a háborút. Mint ahogy az sem adhat Moszkva számára felmentést, hogy e helyzet kialakulásában súlyos felelősség terheli az úgynevezett kollektív Nyugatot, de magát az áldozatot, Ukrajnát is. Az agressziót azonban Oroszország követte el, és ezért a felelősséget viselnie kell
Ettől függetlenül joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért bünteti a nyugati világ olyan hévvel és gyűlölettel Oroszországot, hogy az már neki magának is egyre inkább fáj, sőt komoly csapást mér már a nagy kedvenc globalizációra is. Arról már nem is beszélve, hogy nem Oroszország az első, aki háborút indítva lerohan egy másik országot.
Arra azonban nem nagyon emlékezhetünk, hogy a háborúk sorát indító, mások belügyeibe lépten-nyomon beavatkozó Egyesült Államokat valaha is szankcionálták volna. Amerikának lehetnek érdekei, és érdekszférája is, ebben szabadon garázdálkodhat, míg másokat ugyanezért súlyos retorziók érik”.
Nyitókép: Mikhail Klimentyev / SPUTNIK / AFP
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
A német AfD vezetője az orosz energiát kívánja vissza, a Bizottság szerint hiába.
Kijev szerint egy Moszkva melletti műholdas kommunikációs központot is eltaláltak.
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
