„Nehezen találok szavakat az elmúlt napok eseményei, cikkei, kommentjei után, úgy érzem, hogy meg kell szólalnom. Szeretnék tisztába tenni egy-két dolgot ami a lelkemet nem hagyja nyugodni. Elsősorban hadd mondjak köszönetet, – név szerint: Ragány Misa, Nagy Szilárd, Sasvári Sándor, Nagy Feró, Pataky Attila, Varga Miklós, Varga Vivien, Réthy Zsazsa, Szűcs Norbert – hogy egy ilyen nemes és megtisztelő felkérésben részt vehettem, ami a Nemzeti dal feldolgozása volt. Alázattal, tisztelettel és büszkén énekeltem el a rám bízott soromat, ami a »Kárhozottak ősapáink« volt és igen, nem mehetek el amellett a bizonyos »Oh, yeah« mellett sem, amiről a cikkek nagytöbbsége szólt. Itt engedjetek meg egy kis szakmaiságot. Aki készített/írt már dalt, pontosan tudja, hogy nagyjából minden dalnak van egy olyan szerkezeti része, ami a refrént megindító dinamikus felvezetés. A Nemzeti dal esetében itt egy ilyen történt általam, figyelembe véve a hangulati/zenei »környezetet«.
A szakmából rengeteg visszajelzést kaptam, hogy művészileg igenis belefér, ha valaki így fejezi ki magát. Egy feldolgozásba ennyi előadóművészi vagy szerzői szabadság tényleg férjen már bele. Mi zeneileg gondoltuk újra ezt a feldolgozást, természetesen nem a szövegben. Tolcsvay László 1973-ban gondolt egy merészet, és megzenésítette a Nemzeti dalt. Mi 2022-ben csak egy méltó feldolgozást szerettünk volna létrehozni.