Lehet-e most Putyin barátja Magyarország miniszterelnöke?

„Péntek reggel megtudtuk a miniszterelnöktől, hogy »betonszilárdságú biztonságunk van, Magyarországot baj nem érheti«. Nem is. Mert már érte. Méghozzá azért, mert a legnagyobb biztonsági kockázat évek óta maga a kormányfő volt. Az utolsó percben ugyan sasszézott egyet, de senkinek sem ajánlanám, hogy abba kapaszkodjon, akinek így csúszkál a lába. A fene nagy biztonság következménye lehet az is, hogy a BM adatai szerint az utóbbi napokban – az utazási korlátok feloldása után megnövekedett számhoz képest is – megnégyszereződött az útlevelüket kiváltók, hosszabbítók száma. Bizonyára annyira imponál nekik a kormány által szavatolt biztonság, hogy szükség esetén kicsit messzebbről, kellő rálátással akarnak gyönyörködni benne.

Ki ne ismerné a szakállas viccet a libák dögléséről? Az egyszeri gazda a bölcs rabbihoz fordul tanácsért, mert döglenek a libái. Az először azt javasolja, kukorica helyett etesse őket árpával. Majd mikor ez sem válik be, jön a zab, a köles, végül a dara. Ezután a gazda lógó orral jelenti: az utolsó liba is kimúlt. »Pedig még annyi jó ötletem volna« – sóhajt a rabbi. Szakasztott így van Orbán is. Miután korábbi remek ötletei a Putyin-barátsággal , keleti nyitással nem váltak be, most azzal áll elő, hogy számos libadöglesztő javaslata után forduljunk újra hozzá. Ő tudja a tutit. »Kutyaharapást szőrivel« – sugallja. Ő vitt minket Putyin életveszélyes közelségébe – már alig lehetett látni, hol végződik Putyin, és hol kezdődik a magyar kormány –, hát ki más volna alkalmas a következmények elhárítására, mint ő maga! Pedig miután Putyin hadai lerohanták Ukrajnát, erre egyszerűsödött a választás tétje: lehet-e most Putyin barátja Magyarország miniszterelnöke?

Vicces, hogy erre a kormánypropagandának abból áll a válasza, hogy Totó kutya. Aki rég jobblétre szenderült szegény, de 16 évvel ezelőtt Gyurcsány pulijaként megnyalta a vendégeskedő Putyin kezét. Felhívnám a figyelmet arra az apróságra, hogy akkor a kutya nyalt kezet, és nem –mint most az utolsó percig – a kormányfő.

Nem jövök azzal, hogy de az még egy másik Putyin volt. Nem tudjuk, titkos terveiben mennyire volt más: nyilván már akkor is volt valami benne a mai énjéből. Tessék tehát nyugodtan vitatkozni azon, helyes volt-e akkor a magyar kormány külpolitikája. De két dolog biztos. Egyrészt Putyin akkor még nem foglalta el a Krímet, átrajzolva az érzékeny európai határokat, míg Orbán eme tény után is vígan haverkodott vele. Másrészt akárhogy nézzük: áprilisban a joggal Putyin-barát hírbe keveredett Orbán kíván miniszterelnök lenni. Nem Totó, de nem is Gyurcsány.”

Fotó: Ficsor Márton