Ukrajna tragédiája

Fogalmam sincs, mi a terve Ljubov Nepopnak. Működése hetek óta teljesen illogikus: úgy viselkedik, mintha parlamenti képviselő lenne a február 24. óta bombázott Ukrajnában, nem pedig hazája Magyarországra akkreditált nagykövete. Követeléslistákat ad át,

hisztérikus hangulatban, a létező legkevésbé diplomatikus módon közvetlenül reagál a magyar miniszterelnök szavaira, közölve, hogy majd a sírban lesz stratégiai nyugalom; és teli torokkal beleáll a nyugati világot elöntő általános ruszofóbiába, követelve Sztanyiszlav Csercseszov Fradi-vezetőedző menesztését – figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Csercseszov egyébként még csak nem is orosz. Hanem oszét, egy olyan észak-kaukázusi népcsoport tagja, amely maga is igen bonyolult viszonyt ápol az oroszokkal.

A nagykövet dolga köztudottan nem az, hogy üsse-vágja az országot, ahová akkreditálták. Arra ott van a kormány, a külügyminiszter, a parlament külügyi bizottságának tagjai – olyan politikusok, akik úgy külpolitizálnak, hogy közben belpolitizálniuk is kell. Mert ha Ukrajna aktuális ellenségeire – akik most nyilvánvalóan az oroszok, meg mindenki, aki az oroszokra nem dobja le azonnal az atombombát – nem kiabálnak kígyót-békát kellő hangerővel, leváltják őket a választók, feltéve, hogy a háború után egyáltalán ráérnek erre még.

De a nagykövetnek nem ez a dolga.

Az ő teljesítményét nem jól megaszondott beszólásokban mérik, hanem elért eredményekben. Támogatásokban, amelyeket Ukrajna nemzeti katasztrófájának közepén Magyarországtól kap, teljesülő kijevi kérésekben, sikeres együttműködésekben.

Erős a vélelmem, hogy ilyen hangnem nyomán ilyenekből nem sok lesz. Ljubov Nepop a saját sikerének esélyét nullázza le minden egyes alkalommal, amikor szólásra nyitja a száját. Érthetetlen.

Akárcsak Ukrajna külpolitikája, amely az elmúlt nyolc évben pont annyit közeledett az EU és a NATO által elvárt követelményekhez, mint amennyi támogatást most a kollektív Nyugattól kap: egy profilképnyit. Felfestette a homlokára a tizenkét sárga csillagot, de megmaradt ugyanannak a korrupt, elnyomó romhalmaznak, ami világéletében volt. A nagykövet asszony azt csinálja kicsiben, amit Ukrajna nagyban: egyszerre üt kétfelé, majd ráfázik. Izmozik az oroszokkal, EU- és NATO-tag szomszédját leckézteti – és ezt akkor sem bánja meg, amikor már rég elkésett vele.

Szörnyű munkakör ez most – akkor, amikor a politikusoktól a pénzpiacokon át a civil lakosságig Európa-szerte senki nem tud tisztán látni, megfontolt döntéseket hozni, a legtraumatizáltabb ukránok óriási nyomás alatt álló államszervezetétől várható el mindez a legkevésbé.

De akárhogy is:

Olybá tűnik, mintha rendkívül hosszan, hat éve tartó magyarországi nagyköveti ciklusa alatt egyáltalán nem igyekezett volna megismerni az országot, melyben a hazáját képviseli. Mintha észre se vette volna, hogy hazája egy teljesen felesleges, Kárpátalja életvalóságától tökéletesen idegen nyelvtörvénnyel tömegesen idegenítette el magától a magyarokat. S most még egy hazugságokon alapuló, aránytalan, ráadásul gazdaságilag egész Európára nézve katasztrofális orosz lerohanás idején sem tudja nagykövetként tovább építeni, szőni az ukrán-magyar együttműködések szőttesét. Pont ellenkezőleg. Miközben Magyarország egykor Ukrajna függetlenségét, NATO- és EU-tárgyalásait teljes mellszélességgel támogatta, és még a Krím annexióját is elsőként ítélte el..

És most, amikor magyar családok széles tömegei nyújtanak segítséget saját lehetőségeikhez képest az ukránoknak, Ljubov Nepop még mindig nem tér észhez. Nem veszi észre, hogy nem katonai attasé, hanem nagykövet, és itt a soha vissza nem térő esélye arra, hogy fegyverpiaci bevásárlólisták meg szurkálódások helyett hálás szívvel ölelje keblére Magyarországot,

Csak kioktat és leckéztet tovább. Kár érte.

Egy olyan háború kellős közepén, amelynek első számú áldozata Ukrajna, első számú felelőse pedig egyértelműen nem ő, ukrán nagykövetet kiutasítani nem lehet. Már csak humanitárius okokból sem – egészen konkrétan nem lenne hová mennie.

De ha Ukrajna lennék, hazahívnám. Önérdekből, nem más miatt. Mert Ukrajnára jelent most veszélyt az, aki EU- és NATO-országokkal ápolt kapcsolatokat rombol porig, s kivált igaz ez Magyarországra, ahol az ukrán kormányok eddigi működése pont nem a magyarok támogatását, együttműködését és együttérzését célozta.

És mindezeken túl, a magyar emberek mégis tömegesen segítik az ukránokat. És mindezek után az ukrán nagykövet a fentieket folytatja tovább.

Stop önsorsrontó ukrán ámokfutás, stop Nepop! Ezt kívánja ma Ukrajna érdeke.

Fotó: MTI