„Ez a Jobbik az a Jobbik?
Sokáig úgy tűnt, hogy a Jobbik a Spinoza Házban elveszítette jobbikos jellegét.
A belpesti »éttermiség«, amikor ráébredt, hogy a 2010 -ben elveszített hard hatalmát és a folyamatosan eliminálódó soft (kulturális) hatalmát csak egy baloldali kormányváltással szerezheti vissza, őrizheti meg, majd növelheti újra a régi szép Napkeltés idők szintjére, úgy döntött, hogy a Jobbikot a baloldal kebelére öleli.
A »vadhajtások« lenyesegetésével, a folyamatos kizárásokkal és kilépésekkel, úgy tűnt, hogy sikerül egy ugyan arctalan, de a célnak megfelelő szalonképes – ha ugyan szélsőséges érzelmek vezette düh becsatornázását, intézményesítését és politikai mondanivalóvá transzferálását annak tekintjük – Jobbikot létrehozni.
De, akibe a múlt egyszer belevájta a körmeit, azt soha többé nem ereszti el. Sorra kerülnek elő a karlendítős videók, ráadásul a már »szalonképes jobbik« meghatározó figuráiról.
Mondhatnánk, hogy bajban van a baloldal, hiszen a morális hatalomként magát definiáló »nyugat« hazai lerakata ezek után morális okokból nem közösködhet a több mint »náci tüneteket mutató párttal«.
Természetesen nem így történik. Mert előbb a has, aztán a morál.
Az egykori és új »libapecsenyén hízott vértanúk«–nak (Hamvas Béla) a saját állítólagos morális meggyőződésüknél, melyre hivatkozva Lakitelek óta fasisztázzák, nácizzák le a mindenkori magyar jobboldalt, sokkal fontosabb, hogy színházakban, a filmiparban, mindenféle állami intézmények élén és felügyelőbizottságokban zsíros összegeket gyűrjenek a zsebükbe, a saját maguk által, saját maguknak gyerekeiknek, unokáiknak megítélt ösztöndíjakon beutazzák a világot.
Mert, élni azért kell, igaz?!
De hát milyen élet az ilyen?!
Milyen emberek az ilyenek?! Április 3-án arról is döntünk, hogy a különféle formákban, de még mindig velünk élő SZDSZ-t elküldjük a saját morális poklába!
Hajrá Magyarország!
Hajrá magyarok!”
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt