Je suis józanság

„Az nem ismert, hogy számítások szerint hány nappal korábban lesz béke és mennyivel lesz jobb Ukrajna népének attól, hogy Nagy-Britanniában nem csendülnek fel a nagy orosz klasszikusok balettzenéi, hogy az eddig ünnepelt operadíva többé az életben nem nyithatja ki száját a müncheni operaházban, vagy hogy egyetlen lábamputált tatárföldi parasífutó sem mutathatja meg magát Pekingben. Az viszont bizonyos, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében az állampolgárság, sőt a politikai vagy más vélemény miatti megkülönböztetés pontosan ugyanannyira tilos, mint a szexuális irányultság alapján történő diszkrimináció.

Akármennyire is elítéljük tehát a szégyenletes orosz inváziót, a koncerttermekben Bécstől Milánón át Rotterdamig dúló etnikai és ideológiai tisztogatás sajnos pont ellenkezik az európai értékekkel, így félő, épp a »hetes cikkely« tárgyát képező és pénzügyi büntiben lévő Magyarország bizonyul jogállamibbnak a kérdésben.

Már csak azért is, mert a nyugati narratíva szerint Putyin megőrült – amiből egyenesen következne, hogy nem kényszerítünk oroszokat nyílt színi Putyin-szidalmazásra, nehogy aztán odahaza véletlenül bajuk essék. Egy bekattant pszichopatától legalábbis védelmezni szokás még a családtagjait is, nem pedig megvetőleg elfordulni tőlük, amiért rossz helyre születtek vagy ügyetlenül házasodtak.

Mindenesetre amíg a kifinomult, glaszékesztyűs nyugati elit tagjai a békés koncerttermekben azt találják a »morálisan« és »politikailag« egyedül elfogadható megoldásnak, ha a kollektív bűnösség jegyében örökre eltörölnek egyes embereket és páriának minősítenek egy egész népet, imádkozzunk erősen, hogy begőzölt keleti vezetők egy háború kellős közepén képesek legyenek a józan, európai és jogállami gondolkodásra.”

Nyitókép: MTI/AP/Ukrán elnöki sajtószolgálat