Október 3-án ünnepeljük a német egység napját, amely mindannyiunk emlékezetében elsősorban 1989. november 9-ével, a berlini fal leomlásával kapcsolatos. És biztos vagyok benne, hogy mindannyian örülünk, hogy ezt a napot, Németország újraegyesítésének napját ünnepelhetjük. De nemcsak 1989. november 9-ére kellene emlékeznünk, hanem például 1989. augusztus 19-ére is, amikor nem messze Bécstől, a magyar-osztrák határ mellett fekvő Sopronban, a magyarok megrendezték az úgynevezett Páneurópai Pikniket. Piknik – ez úgy hangzik, mintha néhány ember egy kellemes nyári délutánon összejött volna valahol a szabadban, kávéra és süteményre.
Ezen a napon azonban történelmi esemény zajlott, mert 1989. augusztus 19-én Magyarország megnyitotta nyugati határát. Először csak ideiglenesen, hogy hétszáz NDK-állampolgár, hétszáz honfitársunk megtalálhassa az utat a szabadságba. Nem szabad elfelejteni, mekkora tett volt ez, mert Magyarországon akkor még a kommunisták voltak hatalmon! És ha az a hétszáz fiatal NDK-állampolgár ugyanazon a napon Berlinben próbált volna átmenekülni a várost két részre szakitó belső német határon, sokan közülük nem élték volna túl. A magyarok vállalták a kockázatot, hogy egy másik nép tagjai megtalálják az utat a szabadság felé.
Mert ilyenek a magyarok, hölgyeim és uraim!