Ukránnak lenni ezekben a napokban borzalmasan nehéz. Náluk csak egy mostohább sors van: az ukrajnai oroszoké.
„Ukránnak lenni ezekben a napokban borzalmasan nehéz. Náluk csak egy mostohább sors van: az ukrajnai oroszoké. Az állam, amelynek polgárai, hosszú évek óta mindent megtesz, hogy eltörölje múltjukat, anyanyelvüket, identitásukat, »Oroszország Anyácska« pedig szadista mostohaként éppen őket bombázza és gyilkolja.
»Meghoztam döntésemet a különleges katonai műveletek lefolytatásáról. Ezek célja megvédeni azokat az embereket, akik az elmúlt nyolc évben megaláztatásoknak és népirtásnak voltak kitéve a kijevi rezsim részéről«
– mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök február 24-én, az Ukrajna elleni invázió megkezdésekor.
Egyértelmű, hogy – miként erre már korábban is számos esetben utalt – az ukrajnai oroszok elleni genocídiumról beszélt. Ez azonban kizárólag az orosz propagandában létezik, ahogyan arra Demkó Attila, a térség szakértője többször is rámutatott az elmúlt napokban.
Persze, a haraszt ezúttal sem zörög magától, a Kremlnek volt mire építeni a népirtás mítoszát. Aki kicsit is követte keleti szomszédunk 2014 utáni sorsát, az pontosan tudja, hogy Kijevben nyolc éve lényegében államrezonná emelték az etnikailag és nyelvileg is homogén ország megteremtését.
Jogszabályok sora született egyértelműen – bár persze soha be nem vallottan – e célból. Az ütéseket természetesen az oroszoknak szánták, ám ha útba estek, osztották a pofonokat a többi nemzetiségnek is – köztük a kárpátaljai magyaroknak.
Az is igaz, hogy c – az odesszai lincselés során közel 50 emberé. A gyilkosságokat az új ukrán hatalom szőnyeg alá söpörte, a felelősök nagy többségét a mai napig nem számoltatták el. Tehették azt többek közt azért is, mert a kisebbségellenes erőszak megszüntetését és a diszkriminatív törvények visszavonását a Nyugat alig, vagy egyáltalán nem kérte számon az »Európa-barát« kijevi kormányon.
Az ukrajnai oroszokat tehát nem irtották, de nem jutott nekik sem könnyű sors, sem a »nemzetközi közösségnek« nevezett akármi máskor oly bőkezűen osztogatott szolidaritása sem.”
Nyitókép:STR / NurPhoto / NurPhoto via AFP
A háború utáni európai energiapiacról szóló kijelentés nem ugyanaz, mint a háború alatt bevezetett szankciók támogatása, ezért Sebestyén Géza nem lát közvetlen ellentmondást Magyar Péter nyilatkozatában. Szerinte azonban az orosz energiahordozókról való leválás politikája stratégiai hibának bizonyult.
Még bőven van mit tanulnia, ha valóban sikeres miniszterelnök akar lenni.
Az elmúlt másfél évtizedben – a mindenkori kivételek előtt bár tisztelegve – kormányzati szinten ilyen drága Palikkal voltunk kultúraügyekben körül véve.
Már 44 napja tart az ideiglenes tűzszünet, de az iráni háborút nem tudják lezárni az amerikaiak. A helyzetről kérdeztük Sayfo Omart, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjét.
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Újabb törésvonal jelent meg az EU és az Egyesült Államok között az Oroszországgal szembeni szankciós politikában. Washington az olajpiac stabilizálására hivatkozik, Brüsszel viszont attól tart, hogy a lépés Moszkva bevételeit növeli.
És igen, van gond a tiszás államtitkároknál is (a miniszterek okésak voltak), de ők nem 16 éve, hanem 2 hete képviselők.
A képviselő megerősítette: semmi sem támasztja alá, hogy az előző kormány meghamisította volna a költségvetést.
