„Nem engedhetjük meg, hogy az eltörlés-kultúra elleni fellépésünk a szólásszabadságnak egy korlátok nélküli értelmezésévé fajuljon, amely elutasít minden kísérletet az emberek kijelentéseik miatti felelősségre vonhatóságára. A szólásszabadságnak mindig jól meghatározott határokat kell szabni.
Végül is az eltörlés-kultúra létrehozása előtt a szólásszabadságnak ez a korlátok nélküli megközelítése volt a vezető baloldali ideológia, és ez az oka annak, hogy sok idősebb liberálisnak nem tetszik az eltörlés-kultúra. Noha csábító lehet az oda való visszatérés gondolata, a korlátlan szólásszabadságot zászlajára tűző mozgalom ugyanolyan romboló hatással volt a társadalmi erkölcsre és kohézióra, mint az eltörlés-kultúra.
A 20. század végén és a 21. század elején a szólásszabadságra való hivatkozással módszeresen arra törekedtek, hogy lebontsák és megsemmisítsék a társadalmi konvenciókat és az erkölcsi érzéket. 1978-ban például a szólásszabadságra hivatkozva megengedték a neonáciknak, hogy végigvonuljanak az Illinois állambeli túlnyomórészt zsidók lakta Skokie településen. A neonáciknak a helyi hatóságok megtiltották a felvonulást azzal az egyértelmű indokkal, hogy az elfogadhatatlan lenne, ha megengednék, de a neonácik fellebbeztek az amerikai Legfelsőbb Bíróságnál, amely 5-4 arányban a nemzetiszocialisták javára döntött. Az abszolút szólásszabadság jegyében a nácik de facto engedélyt kaptak arra, hogy egy egész közösségnek okozzanak fájdalmat és traumát."