akit gyakorlatilag beletaszítottak az öncsonkításba.
Bell beperelte a Tavistock klinikát, kártérítést kérve azért, mert gyakorlatilag kísérleti alanyként használták, és meg is nyerte a pert. A klinika fellebbezett, és másodfokon nekik adtak igazat, Bell azonban a legfelsőbb bírósághoz fordult, melynek döntésére még várni kell. A nagy port felvert eset azonban elszakított egy gátat, és azóta egyre-másra ír a brit média a nemváltó kezeléseket kínáló klinikák különböző, serdülőkorú gyermekek ellen elkövetett visszaéléseiről.
Franciaországban is egyre keményebb ellenállásba ütközik a transz mozgalom, hangsúlyozza Van Maren. Tavaly például egy fontos ítéletben úgy döntött a francia legfelsőbb bíróság, hogy egy transznemű nőként élő biológiai férfi nem ismerhető el a feleségével nemzett gyermek biológiai édesanyjaként. Ráadásul a francia kormány idén megtiltotta a nem-semleges szavak használatát az iskolákban, arra hivatkozva, hogy egy ilyen gyakorlat rontja a francia nyelvet. Tavaly szeptemberben pedig több mint ötven francia értelmiségi, köztük orvosok, jogászok és filozófusok szólaltak fel nyílt levélben a genderideológia és a gyermekek nemváltása ellen. Bár a fősodratú nemzetközi média szinte teljesen elhallgatta ezt a fontos kiállást, mégis óriási a jelentősége, hiszen végre rést üt az eddig megkérdőjelezhetetlennek gondolt transz narratíván.