Sérelmet követtek el velük szemben, s ők nem a lázadás jogát pörlik vissza, mert ez lehetetlen, hanem azt gyakorolják, ami eleve az övéké.
Amikor sztrájkolnak, amikor beszüntetik a munkát, amikor a tanórát nem az előírtak szerint tartják meg, s félrehajítják a kötelezően előírt, blőd tankönyveket, amikor szándékosan nem kívánnak megfelelni a fölösleges adminisztratív feladatoknak, amikor nemet mondanak a »produktivitás« parancsának, amikor szerveződnek és molinót rajzolnak, ahelyett, hogy a leckekönyvekkel vacakolnának, s a diákjaikkal együtt utcára vonulnak ahelyett, hogy a rendes munkaidejükön túl is hazavigyék a munkát: akkor jog szerint járnak el annak a törvénynek a nevében, amelyhez – úgy tűnik – az állami törvények farigcsálói soha nem érhetnek fel, hiába koptatták maguk is az iskolapadot.
Lázadok, tehát vagyunk, mondta Camus.