Nagy Bálint halálára

„Bálint – mint azt mindenki tudja – a szamizdat Beszélő és a Szegényeket Támogató Alap alapítója volt, építész, bútortervező, ács, mikor mi.

Elsősorban pedig embermentő és közösségteremtő.

1985-ben volt talán a faház bontóbulija a Rézsű utcában – Adyligeten laktak egy gyönyörű kertben, egy rozzant, apró faházban Erőss Katával, Sára lányukkal, jó néhány macskával, a Bálintra alkatilag nagyon hasonlító Oszi nevű újfundlandival, egy vakarcs jellegű keverékkel, aki egyszer elloptam apám cipőjét, s még mindazokkal, akik épp ott húzódtak meg.

Kellett a hely Kata fazekasműhelyének is, s mindenkinek, akit majd Bálint befogad. Mert Bálintnál éppúgy otthonra lelt a már reggel részeg Csorba Pista (aki egyszer elkészített egy húsvétra a gyermekek örömére hozott nyulat), mint apám, vagy akár én is és még sokan mások.

Az új házban volt egy falak közé képzett rés úgy tervezve, hogy a Stolichnaya vodkásüvegek, ha kiürülnek, résmentesen odakerülhessenek, szépen süt majd rajtuk a nap – mondta Bálint.

Néhány üveg minden nap elfogyott a belsőépítészeti munka befejezése érdekében.

Ott voltak a szakácsversenyek – Sáska Géza, Buda Géza, Papa, Sulyok Miklós – a felsoroltak közül csak Sulyok Miklós és Sáska tudott főzni, de a szakácsversenyek feledhetetlenek voltak, Bence Gyuri zsűrielnökként írt zseniális értékkelést. Ma is őrzöm valahol.

Abban a kertben csókolóztam először.”

Nyitókép: MTI/Cseke Csilla