A Skrabski Fruzsina szerű álnaiv rajongók próbálnak úgy csinálni, mintha Orbán tényleges partnerként utazott volna Moszkvába. Mint mondjuk két hete a német külügyminiszter. Csak épp a német külügyminiszter tényleges tárgyalási mandátummal érkezik, és mindenki által tudottan arról tárgyal, hogy a helyzet deeszkalációjára van szükség, hiszen az oroszoknak kell a németek pénze, a németeknek kell az orosz gáz, illetve az orosz és a német érdekekkel is ellentétes a közép-európai gazdaságpolitikai status quo átrendezése, mert az kínai, amerikai és francia térnyerést jelentene.
Orbán nem megy Moszkvába, Orbánt Moszkvába rendelik.
Moszkvába rendelni egykor a csatlósállamok pártfőtitkárait szokták. Ez egy üzenet: van még csatlós. Akivel nem a kisasztalhoz ülnek le, hanem látványosan öt méterre tőle. Mert csicska. Azért van ott, hogy Putyin egy EU-s kormányfő jelenlétében, nyilvánosan mondhassa el azokat a követeléseket, amelyeket komoly politikus jelenlétében, szemtől-szembe nem szokott.
És azért ültetik le az ötméteres asztal másik végére, mert ráadásul tudják, hogy Orbán nyugatról is fogott. Hogy több tucatnyi nerencnek nem tanácsos mostanában Európában utazgatni, mert egy rossz mozdulat Orbántól és Szájer sorsára jutnak. Ha Orbán ténylegesen elkezdene Putyin kezére játszani, úgy hogy az bármit is ténylegesen befolyásoljon öt percen belül derülne ki valami még a Völner-ügynél is szaftosabb dolog.
Történt azért persze érdemi dolog is tegnap Moszkvában: Orbán választási támogatásért pitizett. Egy kis trollfarm, egy kis dezinformáció, egy kis informatikai beavatkozás. Nem nagy ár neki ezért az, hogy cserébe Moszkva kb. mindent láthat ami a kormányzati informatikai rendszereiben történik. És persze emiatt aztán zéró bizalmas NATO információ jön, a magyar vezérkar a CNN-ről tudná meg, ha tényleg komolyra fordulna a dolog. De sebaj.