Göncz Árpád számomra példakép

„100 éve született Göncz Árpád! Az évforduló alkalmából tegnap névtáblát helyeztünk ki egykori lakhelyén a III. kerületben, a város számos pontján pedig, többek között a Városháza Parkban plakátokon emlékezünk rá. Göncz Árpád számomra példakép. Akit nem véletlenül nevez mindenki Árpi bácsinak, mintha személyes ismerős lenne, hiszen jól ismert bennünket, jól ismerte az ország minden búját és baját, részese volt a kevés örömnek is.

Ismerte, mert meg- és átélte mindegyiket. Ott volt, amikor küzdeni kellett, amikor csak ellenállni lehetett, és amikor viselni a terhét az elnyomásnak. Sorsában, a forradalmárban és a kétkezi munkásban, az íróban és a politikusban, benne van ennek az országnak a sorsa. Ezért érezte mindenki úgy, hogy ismerőse, még akkor is, ha csak távolról láthatta.

A mából nézve szinte elképzelhetetlen, hogy egy olyan ember, mint Göncz Árpád, elnöke lehetett ennek az országnak. A mából nézve szinte meseszerű, hogy létezhet tekintély, aminek köze nincs a fennhéjázáshoz. Hogy méltóság rejlik a közvetlenségben. El se hisszük már talán, hogy volt idő, amikor az őszinte szavaknak jutott hely a közbeszédben. Hogy egy politikusnak lehet hite is, elvei is, nem csak érdeke. No meg tisztessége, megkérdőjelezhetetlen tisztessége, nem máz, nem póz, nem hivatkozási alap, hanem egy életúttal aládúcolt hitelesség.

Pedig nem is volt olyan régen, a mi életünkben volt, még nem a történelmünk ez nekünk. Göncz Árpád mutatta a példát, hogyan lehet a demokrácia útvesztőiben nem eltévedni. Nem úgy mondta: kövessetek! Hanem úgy: gyertek velem. Egy volt közülünk, így lettünk nála, vele, mi is egyek. Egy Magyarország, egy Magyar Köztársaság, ahol nem vált ketté demokrata és magyar, európai és hazafi. Miénk most a remény, hogy újra elhiggyük: ez még mindig ugyanaz a Magyarország, amelynek egyszer, nem is olyan régen, egy ilyen ember, mint Göncz Árpád az elnöke lehetett. Pár hét múlva ez is kiderül.”

Nyitókép: Facebook