„Minden tapasztalt kampánytanácsadó szerint a választási siker két alapvető feltétele, hogy az adott politikai irányzat el tudja hitetni, hogy képes kormányozni és képes nyerni. A kormányzóképes benyomást egyrészt egy világos és vonzó vízió jelenti, ami azt mutatja a választóknak, hogy tudja, mit akar, másrészt az, hogy határozottan, gyorsan és jól tud dönteni. Ez még inkább fontos egy hat pártból álló koalíció esetében, amelynek közös miniszterelnök-jelöltje egy külső ember, akinek még pártja sincs.
Ehhez képest nincs jó üzenete annak, hogy az ellenzéki pártok hónapok óta nem tudnak megállapodni egy közös államfőjelölt személyében, de még abban sem, hogy egyáltalán legyen-e jelölt. Ráadásul úgy, hogy a jelölésnek legfeljebb szimbolikus jelentősége van, mert a nem létező köztársaság elnökét a fideszes többségű parlament választja meg, ezért az ellenzéki jelöltnek esélye sincs arra, hogy megválasszák. Lehetne ez is egy nyilvános demokratikus folyamat és vita eredménye, de nyilvános demokratikus vita nincs, ezért csak a döntésképtelenség látszik.
A választó nem szereti a bizonytalanságot és a határozatlanságot, ezért sokaknak még az a szörnyűség is jobban tetszik, hogy Orbán kinevezi az egyik bábját, oszt jónapot. Az ellenzék választhatna egy nyilvános demokratikus procedúra és egy belső demokratikus döntés között, de nyilvános procedúra nincs, maguk között pedig nem tudnak dönteni. Ez azt a kérdést veti fel, hogy az ellenzéki koalíció hogyan lenne képes ennél fontosabb kérdésekben dönteni a napi kormányzás szintjén, ha egy ilyen viszonylag egyszerű ügyet képtelenek megoldani.”
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt