Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A kormánymédia szokásos karaktergyilkossága. Egy kék hajú pedagógus a propaganda ellen.
„Kék haj. Kék ruha. Kék szalag.
A kormánymédia szokásos karaktergyilkossága. Egyik oldalon egy pedagógus, aki sztrájkol a megélhetéséért, a tanszabadságért, a rá bízott gyerekekért. A másik oldalon a roppant propagandagépezet, ami példát akar statuálni, meg akar félemlíteni, és meg akarja alázni azt, aki szembeszegül a hatalommal. A pécsi tanárnő bűne, hogy kék a haja, szimpatizál a meleg közösséggel, és támogatta az SZFE-s diákokat. Ez már elég ahhoz, hogy a nyilvánosság elé ráncigálják, odadobják a trolljaiknak, kockáztassák a fizikai biztonságát, hiszen soha nem lehet tudni, hogy hol áll meg a gyűlöletspirál.
De szerencsére van felemelő része is a történetnek. Másnap az iskolában a tanárnő osztálya kékben jelenik meg a szolidaritás jeleként. Mindenki kék ruhában van: tudják, hogy ez a verbális pogrom mindannyiunknak szól, és mindannyiunkat fenyeget. Mindenki kék ruhában van: tudják, hogy minden értékünk, minden jogunk támadás alatt áll. Mindenki kék ruhában van, mert tudják, hogy itt az idő, most vagy soha!
Holnaptól egy kicsit még büszkébben fogom kitűzni a kék szalagot. Holnaptól ez nemcsak a korrupcióellenes küzdelem jelképe, hanem a pécsi diákok és a pécsi tanárnő bátorsága előtti tisztelgés is.”
Nyitókép: Márki-Zay Péter Facebook-oldala