„A legegyszerűbb és a legfontosabb kérdés: van-e rendszerváltó hangulat?
Attól függ, honnan nézzük. Nyilván egy kényelmes, évi sokmilliárdos állami támogatásból működő intézményből nehéz érzékelni a kormányváltó hangulatot. De hogy komolyan vegyem a kérdését, attól függ, melyik buborékban ülünk. Mert ha abban, amelyik a saját közösségi felületeinket nézi vagy a saját információs bázisainkat, ott nagyon erőteljes rendszerváltó hangulat fedezhető fel. Bár hozzátenném, néha túl nagy és a kelleténél indokolatlanabb indulatot érzékelek a kormánnyal, illetve a miniszterelnökkel szemben. Viszont az is kétségtelen tény, hogy a Fidesznek ez a masszív, két és félmilliós alapbázisa változatlan lelkesedéssel áll ki Orbán és a pártja mellett. Ilyen értelemben azt hiszem, elfogadható a kormányhoz közeli elemzők következtetése.
Van-e változás a biztos pártválasztók és a bizonytalanok hangulatában?
Az a fajta hangulat, amikor azt mondjuk, hogy egy társadalom el akarja zavarni a kormányt, ami például a 2008 utáni időszakban egyértelműen érzékelhető volt, vagy mondjuk 1994-ben, amikor nagyon nyilvánvaló és egyértelmű kormányváltó hangulat volt, ez most nem érzékelhető egyértelműen. Ugyanakkor a Fidesz saját táborán belül nagyon erős várakozás tapasztalható a kormányzás folytatására. Az ellenzéki összefogás szintén körülbelül két és félmilliós táborán belül viszont igen-igen markáns kormányváltó hangulat tapintható. Ezért gondolom én azt, hogy a két, csaknem azonos kiterjedésű és elkötelezettségű táborhoz képest a bizonytalanok fogják eldönteni az április 3-ai választásokat. Ők viszont azért bizonytalanok, mert nem tudják még, hogy egyáltalán van-e viszonyuk az egész politikához, és ha van, akkor az milyen. Ebben az értelemben igaz is, meg nem is a rendszerváltó hangulat megléte.
Mi a helyzet Budapesten és vidéken szavazókkal? Van érezhető különbség a szavazók hangulata között?