A kígyó és a farka

„A jogállamisági hajcihő legszórakoztatóbb fejezete, amikor mindenféle emberek, teljesen tudatlan külföldiek és rájuk pulzáló itthoni barátaik felváltva sikoltoznak, hogy nem kapunk pénzt, a Magyarország nevű entitás éhen hal, mert megsérti a jogállamiság szabályrendszerét.

Nekem azért tetszik ez a nézet, mert tulajdonképpen másról sincs szó, mint arról, hogy a kígyó beleharap a saját farkába. Mert nézzük csak sorjában: szankciókat hoznak ellenünk, tiltanak. Ebben az esetben a külföldről idetelepített beruházásokat ugyanúgy sújtják a megszorítások, a borítékolható állami védelem és a vállalkozási szabadság, a fogyasztás és az értékesítés uniós korlátozása, mint a magyar nemzetgazdaság hazai szereplőit. Ekkor pedig harap a kígyó: a külföldi, különösen a német vállalatok kevesebbet állítanak elő nálunk több beruházással, mint eddig, veszteséget termelnek, de legalábbis jelentősen csökken a profitjuk.

Mutassunk tüstént egy német vállalkozót, aki eltűri, hogy pusztán ideológiai okok miatt öt-, tíz-, negyvenszázalékos bevételkieséssel számoljon, ismétlem, csak azért, mert néhány uniós képviselő, aki eddig egy kosárlabdacsapatot sem vezetett, nemhogy vállalatot, hadat üzen a magyar kormánynak és népnek. Hát, ilyen német vállalkozót még nem láttam. De általában nagyvállalkozót sem. Azt viszont tudom, hogy korunk fő globális iránymutatása, a mindent felülmúló, görcsös profithajhászás teljesen elmebeteggé tette a világgazdaság irányítóit.

Magyarországnak és Lengyelországnak tehát nem kell félnie az ­uniós szankcióktól, hiszen a kígyó szívesebben rágcsál pocokkölyköt, mint a saját farkát. A veszett ünneplés pedig, amely a jogállamisági ítélet hírére kitört a baloldali sajtóban, sima hazaárulás. Jogilag nyilván idetartozik, de érzéseiben, lelkében idegenlégiós az olyan ember, aki a hazája helyett uniós bírósági döntéseket ünnepel. Bárhogy is álljon, a mostani felhajtás másik oka nyilvánvalóan az áprilisi magyarországi választás, ezért a nagy örömködés, a sietség, a hangoskodás. Be kéne bizonyítani valamiképpen, hogy a magyar kormány elnácult, tessék, ezért nem lesz kenyér, de még kalács sem, emberek.”