„Egy intézetben, ahol a magyarságunkat kutatják, végre helyére teszik az Árpádokat is. Mert a honfoglaló törzsek szövetségét vezető dinasztia zsenialitása elsősorban abban mutatkozott meg, hogy sikerült államot szervezniük a népvándorlás főútvonalán fekvő Kárpát-medence soknyelvű népességéből. Az etnikai és kulturális sokféleség a későbbiekben komoly előnyökkel járt, és rendkívüli nehézségek forrása lett. A korszakot bemutató székesfehérvári reprezentatív kiállításnak, ha valamit, ezt lenne érdemes bemutatnia. De éppen ez az, amit a hírek szerint Kásler miniszter kifogásolt.
Pedig a magyarságnak nem a nemlétező hun rokonsággal kellene büszkélkednie. Az Árpádok épp arra voltak képesek, amire a hunok legendás uralkodója nem: tartósnak és szilárdnak bizonyuló politikai kereteket teremtettek, amelyek között a sztyeppén vándorló törzsek alkalmi szövetsége konszolidálni tudta együttélését az itt élő szláv, bolgár, avar és egyéb népekkel; nyugati lovagokat, levantei kereskedőket, szász telepeseket fogadott, és ezekből idővel egységes társadalmat teremtett. A magyar nemzet, ha valaki nem tudná, itt született és pusztult a Kárpát-medencében, s nem tévesztendő össze az őt alkotó fajok egyikével sem, a büszke honfoglalókat is beleértve.”