„Ki gondolná ebből, hogy a »kormány alkotmánybírói«, ha formálisan nem is, de valójában vissza merték utasítani Varga Judit indítványát. Pedig ez történt. Szépen elbújtatva az indokolásban elmagyarázták neki és rajta keresztül a kormánynak, hogy az elvont alkotmányértelmezés nem válhat az indítványra okot adó konkrét ügyben alkalmazandó állásfoglalássá. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jelen ügyben feltett, az Alaptörvény értelmezését igénylő kérdés elválasztható az EUB indítványban ismertetett ítéletétől.
Majd, hogy még világosabbá tegye, hogy mire nem vonatkozik a határozat, hozzáfűzte: »az Alkotmánybíróság nem foglalhatott állást abban a kérdésben (…), hogy az EUB ítéletének következményeként idegen népesség Magyarország népességének de facto részévé válhat; ezek megítélése a jogalkalmazó (és nem az Alkotmánybíróság) hatásköre.«
Embernyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy az AB nem foglalkozott, mert nem is foglalkozhatott azzal a konkrét kérdéssel, ami miatt hozzá fordultak. Nem vizsgálhatja az unió bíróságának ítéletét, mert az nem az ő dolga. (Mint korábban utaltunk rá, épp emiatt kellett volna egyszerűen visszautasítania az indítványt.)
Mi több, ez a »bátor testület« még ki is oktatta az igazságügyi minisztert a maga finom úri módján: »az Alkotmánybíróság végezetül azt is hangsúlyozza, hogy nem az indítványozó által az indítványban kifejtett értelmezés minősítése, kiegészítése, javítása vagy felülvizsgálata a feladata, hanem kizárólag az abban megjelölt alaptörvényi rendelkezések absztrakt értelmezése.«
Magyarul: de, kedves kormány és Varga Judit, ti is nagyon jól tudjátok, hogy amit az indítványban összelapátoltatok, az ellentétes az uniós jog elsőbbségének szabályával, mint ahogy azt is tudnotok kell, hogy nálunk nem lehet panaszt emelni a luxemburgi bíróság döntése ellen. Mi azonban – legalább formálisan – lehetővé tettük, hogy a döntésünket úgy magyarázzátok, ahogy akarjátok.”
Fotó: Mandiner/Földházi Árpád