Vadászna-e Jézus lájkokat a metaverzumban?

„Először is, a teológus asszony azt állítja a részben hitehagyott vagy ateista (ezért terepi tapasztalatokkal nemigen rendelkező) olvasótáborának, hogy egy nagyobb vidéki katolikus templomban is mindössze hárman lézengenek. Hogy ma már a kutya se megy ilyen helyekre, a csuhásokhoz. Ez azonban (mivel szándékos hazugságot nem feltételezünk) két dolgot jelenthet: vagy nem jár a szerző Magyarországon misére, és ezért nincs tisztában a tényleges létszámmal – amit nem feltételeznék egy hittanárról, de mégiscsak különös, hogy nekem még életemben nem sikerült ennyire üres padsorokba belefutnom, pedig hétköznapokon is el-eljárok, hogy az Eucharisztikus Kongresszus eseményeit ne is említsük –, vagy nagyon is templomjáró a szerző, és náluk valóban maroknyian vannak, de katolikus influenszer létére mégse visz magával még egy embert, hogy legyenek legalább négyen.

Engem sajnos egyik lehetőség se győz meg a progresszió igazáról: sem az, ha olyan állításokkal hergeli közönségét a teológusnő, amelyekre nincsenek számszerű bizonyítékai (lásd még »a papok a szószékről uszítanak a melegek ellen« mantrát, amire biztos akadt már sajnálatos példa az univerzumban, részemről viszont még sehol nem találkoztam vele, de nagy valószínűséggel maga Perintfalvi Rita se, máskülönben nem ismeretlen informátorok homályos jelentéseire hivatkozna folyton), sem pedig az, ha úgy akarja valaki megreformálni a világegyházat, hogy a saját pangó kis egyházközösségében nem igyekszik kovász lenni.

És akkor itt jön be a következő probléma. Ha a gondolatkísérlet kedvéért pár másodpercig feltételezzük, hogy a progresszíveké az üdvözítő út, akkor a »minek koslassak én a három elveszett bárányka után, amikor itt van körülöttem húszezer követő« felfogás csöppet mintha ellentétben állna a Jó Pásztor tanításával. De olyasmire sem utal a Szentírás, hogy ahol ezrével lájkolnak egy posztot a virtuális térben, ott volna közöttük Jézus Krisztus – ott viszont pont jelen van, ahol akár csak »ketten vagy hárman« összegyűlnek a nevében. Lehet lesajnálni a konzervatív özvegyasszonyt, aki ha esik, ha fúj, elmegy a szentmisére, akár hajnalban, akár sötét téli estén, és szentáldozáshoz járul nap mint nap – csakhogy volna a Bibliában egy olyan mondat is, hogy »Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él«. Facebookos interakciókért nincs ilyesmi beígérve. Nem árt ezt néha tudatosítani, főleg ha valaki a keresők keresztény pártfogójaként pozicionálja magát.”

Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP