Elvtársak, ezt benéztük: a baloldal esete az autoriter járványkezeléssel

„(...) A legjobb az volt az egészben, hogy a láthatatlan ellenség ellen vívandó háborúban nem kellett halált megvető bátorság ahhoz, hogy hősnek érezze magát az ember. Elég volt hozzá felületek suvickolása, a liftet maszk nélkül használó szomszédok zaklatása, valamint digitális felületeken kiírni, hogy #staythefuckhome, miközben a vírusnak leginkább kitett osztályok megtermelték e fiktív erkölcsi fölény anyagi feltételeit.

Aki látott már társadalmat beszektásodni, annak látnia kellett, hogy 2020 márciusában veszélyes folyamatok indultak el. A mai Európa szegregált digitális csendőrvilágából visszatekintve a magamfajta naivak számára is nyilvánvalóvá válik, hogy ami akkor a szolidaritás felemelő közösségi élményének tűnt, az nem volt más, mint a kollektív őrület félreérthetetlen tünete.

Az ablakban tapsolás és kurjongatás, az online közvetített kellemetlen performanszok, a webkamera előtt bulizás tettetése, valamint az én esetemben a cipőtalpak és liftgombok eszelős suvickolása utáni morális önelégültség nem olyan elmeállapotra vallanak, amelyben egy egyén vagy társadalom képes higgadtan és racionálisan felmérni a rá leselkedő veszélyt, valamint a veszéllyel szembeni lehetséges védekezési stratégiák előnyeit és potenciálisan negatív következményeit. Épp ellenkezőleg, az ilyen tömeg teljesen képtelenné válik az önálló gondolkozásra, és behódol az élet elviselhetetlen értelmetlenségét megtörő totális mobilizációnak, és vezérért kiált.”

Fotó: MTI/Vajda János