Miért érdeke Magyarországnak Bosznia kettészakadása?

„Spolier: nem, ez Magyarországnak nem érdeke. Viszonylag könnyű rájönni arra, ki is akarja folyamatosan megosztani, zsarolni, bizonytalanságban tartani Európát. De Orbán miért asszisztál ehhez?

Idén áprilisban lesz harminc éve annak, hogy a határainkhoz félelmetesen közel elkezdődött egy véres háború – olyan háború, amilyet 1945 óta nem látott Európa. Bosznia persze csak folytatás volt, hiszen a szerbek egy évvel előtte már megtámadták Horvátországot is.

Az azonban, ami a bosznia-hercegovinai hadszíntéren 1992-től zajlott, elmondhatatlan. Elképesztő mennyiségű erőszak és kínszenvedés zúdult a nagyszerb ideológiától függetlenedni vágyó bosnyákokra, amíg 1995 novemberében a mutató megállt úgy 100 ezer halottnál, 40 százalékuk polgári lakos volt.

Három éven át tartott a finomkodóan »etnikai tisztogatásnak« nevezett népirtás, a kínzás, az elüldözés – a képek azoknak a retináiba is beleégtek, akik csak az esti híradókban követték a napi genocídiumot.

A boszniai háború szégyene máig velünk él, itt, ahol történt, a rendszerváltások utáni Európa kellős közepén (valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának és kéksisakosainak passzivitása, közönye mellett). A múlt állandóan utat tör magának, még pár napja is vádat emeltek kilenc volt boszniai szerb katona ellen, háborús bűnökért.

A bosnyák muszlimok egész biztosan nem felejtenek: azóta is évente megemlékeznek a srebrenicai mészárlásról, amikor a Ratko Mladić vezette szerb katonák 8372 bosnyák férfit és fiút végeztek ki, 20 ezer nőt pedig megerőszakoltak.

A háborút lezáró folyamat azonban távolról sem volt tökéletes a szövetségi államot alkotó nemzetek számára, a szerbek régóta vágynak elfelé, és ennek egyik sajátos jele az volt, hogy egyre többen elkezdték tagadni a srebrenicai mészárlást.”

Nyitókép: Facebook