Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket
Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek.
A kettes alá nem ok a büszkeségre, főleg, hogy egyelőre még az elégséges sincs zsebben.
„Időközben többször módosítottak az általuk meghatározott céldátumon, ráadásul pénzt, energiát, időt nem kímélve álltak bele a népszavazási ügybe. A kettes alá nem ok a büszkeségre, főleg, hogy egyelőre még az elégséges sincs zsebben. Végre!
Az ellenzéknek sikerült letennie valamit az asztalra! Megvan (elvileg) 235 ezer ember támogatása a közel 10.000.000 magyarból. Rájuk számíthat a kormányváltásra gyúró baloldal. Nem semmi!
Na persze minden siker nézőpont kérdése. Egyesek szerint ezzel a földindulásszerű győzelemmel a kormányváltás gyakorlatilag borítékolható, a választás már csak formalitás. Mások szerint a moslékkoalíció büszkesége legfeljebb annyira indokolt, mint mikor az óvodások ki mit tudján Pistike hangosan pukizással indult, amit utána lelkesen mesélt otthon az anyukájának. Nézzük meg kicsit alaposabban, mit is érdemes tudni erről a fantasztikus teljesítményről!
A Gyurcsány-kartell a több hónapos hibernáció után tavaly év végén úgy döntött, itt az ideje megkavarni az állóvizet. Ők is érezték már, hogy a választók felé mutatott passzivitásukból legfeljebb a méltatlan, pitiáner belharcuk, valamint Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt önmagát és a szövetséget dehonesztáló, hülyeségektől hemzsegő megnyilvánulásaival kimozdulva nem sokat fognak tudni hozzátenni a beígért kormányváltáshoz. Itt volt tehát az ideje megmutatni a választóknak, ők is képesek valamit letenni az asztalra.”
Nyitókép: Facebook