Önmagát amortizálja az ellenzék

„Jaj, szegény ellenzék! – mondhatnánk némi iróniával. Jó okunk van ezt mondani – és mégis érdemes egyvalamire figyelnünk. De erről később. Először is szögezzük le: a szivárványkoalíció valóban nincs jó helyzetben – és akkor nagyon finoman fogalmaztunk.

Ugyanis nyugodtan kimondhatjuk: az ellenzéki előválasztás nagyon nem úgy alakult, ahogyan Gyurcsányék szerették volna. Nyilvánvalóan abból indultak ki, hogy vagy Dobrev, vagy Karácsony nyeri a megméretést, mindegyik kiváló lesz, mert végrehajtja a »főnök úr« (Gy. F.) akaratát, Dobrev családi alapon, Karácsony pedig azért, mert ő tényleg nem több, mint egy bábu.

Csakhogy azzal nem számoltak, hogy Karácsony életében először lép egy önállót: kiszáll a miniszterelnöki castingból, mert részben elege lett a marionettfigura-szerepből, részben pedig rájöhetett arra, hogy mégsem neki való a miniszterelnök-jelöltség, mert ez már túl nagy kabát számára. Megriadhatott, s amióta visszalépett, láthatóan felszabadultabb, mint korábban, tehát a döntését nem bánta meg, sőt. Más kérdés, hogy a felszabadultsága abban nyilvánul meg, hogy a főváros körüli korrupciós hálózat kapcsán hazudik reggel, éjjel, este és nappal, és nem képes lemondani, ami normális esetben elkerülhetetlen lenne. De mi a normális eset a balliberális oldalon?”

***

Kapcsolódó

Nyitókép: Valeria Mongelli / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP