Nem a minden ellentétet felszámoló testvéri szeretetre van szükségünk, hanem demokratikus politikára

„Nem akarom megvédeni az ellenzék elmúlt időszakbeli teljesítményét. Miért tenném? Bár logikus volt, hogy az előválasztás váratlan eredménye egy időre meg fogja akasztani az ellenzéki pártok működését, hiszen mindent újra kell majd tervezniük, és át kell gondolniuk a szereplőknek. S bár nyilván nem igaz az se, hogy szó szerint semmit nem csináltak volna ebben az időszakban, de azt azért nem mondanám, hogy az ellenzékkel kapcsolatos kritikák megalapozatlanok.

Különösen nem megalapozatlan, ha a mostani csendet az előválasztás elképesztő mobilizáló erejéhez hasonlítjuk. Az ellenzék ezt a magas mozgósítottsági szintet nemhogy fenntartani nem tudta, de arról sem tudta meggyőzni közönségét, hogy indokolatlan az elmúlt heteknek az előválasztással való kínos összehasonlítása. A magát a rezsim ellenzékéhez soroló, liberális érzelmű, az elmúlt hónapok hazai fejleményeit aggódva figyelő magyar állampolgárként pedig személyesen sem vagyok elragadtatva az ellenzék teljesítményétől.

Az ellenzék vezetője, Márki-Zay Péter ideológiailag meglehetősen távol áll tőlem, a legtöbb ötletétől kiráz a hideg. A Karácsony Gergely körül összeállni készült zöld baloldali blokk hirtelen szétesése kiábrándított, a Momentum még mindig nem kelti egy lendületbe jövő párt benyomását, a DK és a Jobbik meg, nos, hát, ők eddig se voltak a pártjaim, ezután se lesznek. Mindent összevetve, nagyon is megértem, miért alakult ki ez a negatív közhangulat.

És mégis, azt javaslom, lépjünk egy kicsit hátrébb, és gondolkodjunk el azon, hogy mit is jelent az ellenzék jelenlegi állapota valójában. Egyrészt, nem vitás, hogy az ellenzék nincs partiban a Fidesszel. Szegényebb, politikai képességeit és tapasztalatait tekintve sokkal szerényebb, szervezetlenebb, kevésbé céltudatos és hatékony. Másrészt viszont az is igaz, hogy az ellenzék részben a külső körülmények miatt ilyen (tudniillik azért, mert az Orbán-rezsim szisztematikusan eltorzította a politikai versengés feltételeit), és egészen egyszerűen nincs olyan opció, hogy adott körülmények között az ellenzék képes legyen partiban maradni a Fidesszel.

Emellett az is igaz, hogy ha félretesszük a külső körülményeket, akkor is az a helyzet, hogy az ellenzék részben azért nincs partiban a Fidesszel, mert belőlük nem hiányoznak bizonyos morális és demokratikus korlátok, amelyek nem akadályozzák a Fideszt a számunkra elfogadhatatlan, viszont kétségkívül hatékonyabb politizálást lehetővé tevő politikai cselekvésben. Úgy is mondhatnám, hogy az ellenzék majd minden gyengesége egyúttal egy olyan értékes mozzanatot is tartalmaz, amely előnyösen különbözteti meg a rezsim uralkodó pártjától.”