MZP nem az a karakter, aki nagyon meg akar felelni az új szerepének

„Az utóbbi időben Márki-Zay Péter bejelentkezéseiről érdeklődik a média nálam a legtöbbet. Láthatóan az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének »élőzései« sokak számára felkavaró hatásúak. Miért van ez? Minden politikusnak az az egyik első javaslatom, hogy a látható, a közéletben elfoglalt szerepéből vezesse le mindent közszereplését. Önmagában már a szerepének a megvalósításából is megérthető az, hogy miért látnak valakit jó politikusnak vagy miért nem működik az amit csinál.

Márki-Zay Péter az Orbán ellenes szavazók ellenzék kritikája, akit egy nem teljesen végiggondolt előválasztási akció emelt az ellenzéki összefogás élére. A kritika a kritizáltak élén. Hogyan is működhetne ez? Hasonlatban úgy fogalmaznám meg a problémát: vajon Piroska mennyi ideig képes rábeszélni önmagát, hogy a nagymama ágyában fekvő farkas valóban az ő nagymamája? Ez meghatározó kérdés lehet a választási kampány dinamikája kapcsán is.

MZP láthatóan nem az a karakter, aki nagyon meg akar felelni az új szerepének, mindemellett aktívan bejátssza a teret. Megnyerte az előválasztást, tehát ő a legjobb, őt akarják – gondolhatja. A támogatói pedig elhitetik magukkal, hogy a választók kivülállót akarnak, egy őszinte, közvetlen karaktert, akinek még a karcosság is jól áll, akit a választók a szavazatukkal is megjutalmaznak majd a nagy napon.

Ebben ott van az a tudás, hogy a jelenlegi politikai nyilvánosság tényleg egyre inkább megszereti az őszinte, független, kevéssé megcsinált karaktereket. A digitális forradalom egyik jelenleg népszerű eszköze, a közösségi média ezeket a karaktereket gyártja és pajzsra emeli. A digitális világ kitágította a politikaformálók csoportját, beemelte a politikusok mellé az újságírókat, az elemzőket, a közvélemény-kutatókat. Pályát adott a digitális civileknek, így megjelentek az influenszerek és a nép hangja is jól hallatszik a komment szekcióban.

De ha még ez nem lenne elég, a digitális mobilitás odaemelte a közbeszéd formálás asztalához a mikro celebritást is, a szavakkal ügyesen bánó hétköznapi embert. Ebből az értelmezésből viszont az a tapasztalati tudás hiányzik, hogy a politika ma már professzionális műfaj, a miniszterelnök-jelölti szerep jóval több és más, mint a vidéki város polgármesterének a szerepe.

Akkor tud valaki őszinte és közvetlen lenni, ha mindent tud a politikáról, profi benne és onnan lép vissza ebbe a mezőbe. A másik irány csak akkor működik, ha megvan az a képessége, hogy minden alkalommal egyből megtalálja és kiemeli a »tűt a szénakazalból«. Beláthatjuk, ez elég reménytelennek tűnik. A politikai szerep megvalósítását kampányidőszakban tanulni, az emberek előtt tűt keresve matatni a szénakazalban kiábrándító hatású.

A szabály az, hogy kampányban minden tévedés az veszteség, nincs saját káron való tanulás. A kampányban épp azért szenvedi el a kárt a közösség, akit a jelöltje képvisel, mert neki nincs meg a megfelelő tudása és tapasztalata. Egy kérdés marad: megvehető-e ez a hiányzó tudás, tapasztalat most a piacon? A jelenlegi kiélezett kampány helyzetben, az időben ennyire beszorított pályán, ilyen típusú politikai karakternél a hozzá szegődő politikai tanácsadók hatása minimális. Az a vége, hogy magukat végzetesen rákötözik a jelöltre. Így indul az új év.”

Kép forrása: Facebook