„Az egészségügy kérdését éppen ugyanolyan racionálisan, hideg fejjel kell végiggondolni, mint bármelyik állami alrendszer működését. Mert ez az érdeke mindenkinek, a választónak is. És az ellenzéknek történetesen itt lehetett volna keresnivalója. Az egész járványidőszakban ahelyett, hogy a fajanszértelmiség, a buborékban élő gerontokrácia és a progresszív társadalommérnökök majrézásának rendeli magát alá, és azt követeli, hogy kit és mit zárjanak be még jobban, három dologgal kellett volna foglalkoznia. Az egészségügy helyzetével, a magyarok egészségi állapotával és a gazdasági bajok enyhítésével.
Még hiteles is lehetett volna, ha nem akar demagóg lenni, mert elég lett volna emlékeztetnie arra, hogy a Fidesz éppen a demagógiavonatra szállt föl 2008-ban az ún. szociális népszavazással, amikor szó szerint azt hangsúlyozta, hogy az egészségügy nem üzlet, és ennek következménye lett a forráskivonás az egészségügyből és az, hogy egy járványidőszakban, ad hoc módon kell megegyezni az orvosbéremelésről, meg katonákkal megszerveztetni az ellátást.
Ehelyett az ellenzék ott áll egy becsődölt halálkampány tetején, és nem érti, hogy a törzskommentelőkön és a valóságidegen értelmiségen kívül miért nem érdekel senkit a riogatás és a vádaskodás. Kritikus pillanatokban ugyanis az átlagember képes racionálisan működni, és talán még azt is észreveszi, hogy nem a járványkezelésről kéne értekezni, ha a halálozási rangsort vezető tíz országból nyolc (!) a térség posztszocialista állama közül kerül ki. Hogy a különféle nevetséges intézkedéseknél az éghajlat/népsűrűség/korösszetétel és igen, az általános egészségi állapot fontosabb. Talán nem a törzsközönségnek kedves szólamoknál kéne leragadni, még akkor sem, ha elsőre népszerűtlennek tűnik a mondanivaló, mert különben nem csak a téma, de a vége is ugyanaz lesz. Graz.”
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt