„A feminizmus amibe én belekeveredtem naivan, valóban civilént, lobbik hátországa volt. Fokozatosan különféle transznacionális lobbik telepedtek rá politikai szerveződésekre, és civil önszerveződésekre is, adott politikai eszközöket, beszédmódokat importáltak, eseményeket szerveztek, adott embereket pozícióba segítettek, adott embereket kiutáltak. (...)
A plágiumügyet is azért akarták elkenni, mert a hálózatot féltették. Nagyon leleplező még, hogy a szabadidejükben sem különülnek el, és ezért nincs is szabadidő, csak networking. Egyszer voltam egy házibuliban, a blog egyik szereplőjénél. Második kerület, és együtt szilvesztereztek a »civilek’«: Gyulyás Márton, PRK, Tóta W., Misetics Bálint olyan politikusokkal mint Szabó Tímea, Jávor Benedek, Szabó Rebeka és olyan kultúrharc blog szereplők mint Pogány Anikó. Vannak fotóim, a régi telefonomon. Ebből a buliból csomó fotót felraktak fb-ra is, mer miért ne, annyira nyilvánvaló ez mindenkinek, annyira így megy ez. Ez engem meg se lepett a vendégsereg, de az igen milyen pocsék hangulat volt. Társadalmi támogatottságuk nulla, és aki itt lakik nem tud egy párnát kiválasztani egy kanapéhoz, a vendégek olyan zenéket raknak be mint Livin da Vida Loca. Azon gondolkoztam, hogy mit akarnak ezek egy országgal, ha egy bulit se tudnak jól megcsinálni, egy lakást berendezni? Naiv voltam, nem is értettem az önmagáért való hatalomvágyat, ami pont abból is fakad, hogy még egy lakást se tudnak élettel telire berendezni. Hangsúlyozom nem beszélném ki más szilveszteri buliját, de ez igenis közérdekű információ- ennyire egy brancs, egy hálózat.
(...)
A fontos az, hogy affektív kapcsolatokon át áll össze a hálózat: olyan emberek kerülnek ebbe bele, akiknek maguktól igényük volt erre. Mikroszinten terep hatalmat megélni, makroszinten intézményi kapcsolatokat átrendező ágens. A birodalmi gépezet, vagy a piramis, az alján frusztrált balekokkal, akiket illúzióval fizetnek ki, és akik számára ez egy ponton túl öngerjesztő folyamat, mert nekik nincs kiút.”