A terror ma is működik, de nem elrettentés, hanem megfélemlítés üzemmódban.
„Dreher szerint az a véleménydiktatúra, amellyel a mai – posztkeresztény – Nyugat néz szembe, valójában éppolyan totalitárius, mint az, amivel a lengyel, cseh, szlovák, magyar, román embereknek kellett együtt élniük. Csakhogy míg az nyilvános, brutális és fizikai erőszakot alkalmazó elnyomás volt, ez a mostani sokkal kifinomultabb. Nem szükséges hozzá kínzókamra, véres csonkítások, kivégzések, életfogytiglani börtönbüntetések: elegendő csupán a megbélyegzés, a különböző fórumokról való kitiltás. A kommunizmus és a konzumizmus között csupán a módszerekben van különbség. A terror ma is működik, de nem elrettentés, hanem megfélemlítés üzemmódban. Aki nem alkalmazkodik, az mindent elveszített. A permanens forradalom mindig újabb és újabb alakváltása éppúgy alkalmazkodásra kényszerítene, mint a »hagyományos« totalitárius változata. Ám míg az nyilvános és szinte tapintható diktatúra volt, addig a modern változata kevésbé megfogható.
Ahogy Dreher fogalmaz: »A marxista Mordor valóságos volt, de az ellenállók hite legyőzte, mert a kemény totalitarizmus valami még keményebbel találta magát szemben: az igazsággal. Napjainkban a totalitarizmus ennél puhább, okosabb és ravaszabb, de nem kevésbé totalitarista.« A progresszió totalitarizmusáról van szó, amely természetesnek tünteti fel azt, hogy évszázados vagy akár évezredes tilalmakat nyilvánít relatívnak vagy érvénytelennek, miközben szemrebbenés nélkül nyilatkoztat ki új dogmákat, amelyek sérthetetlenek. »Ezen új tabuk megsértésének következményei az egzisztenciánk elvesztésétől a szakmai reputációnk tönkretételig rendkívül szélsőséges formákat ölthetnek.« E képlékeny, folyamatosan változó elvárásrendszer iránt nem lehet semlegesnek maradni. Bármennyire viszolyogtató is időnként a politika »barát/ellenség« dichotómiája, a kultúrharcban kénytelenek vagyunk állást foglalni. A forradalmi progresszió egyszerű választás elé állít: elfogadjuk-e az állításait, vagy sem. Ha bármiben ellentmondunk, ellenséggé válunk. S vajon mi a teendő addig, amíg egy kisfiú a király meztelenségére rámutat?"
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
A Politico májusi cikke szemléletesen ábrázolta azon uniós államokat, melyekben előre tört, vagy hatalmon van a jobboldal.
Borvendég Zsuzsanna, a Mi Hazánk EP-képviselője közölte, kezdeményezik a szobor eltávolítását az EP épülétéből.
