A magyar „demokrácia”

„A jogállami demokráciát, egyebek mellett az különbözteti az autokráciától/diktatúrától, hogy előbbiben komolyan gondolják a dolgot. Azt tudniillik, hogy a demos, azaz a nèp van hatalmon. Mèghozzá folyamatosan nemcsak nèhány èvenkènt, amikor dönthet arról hogy kikre bízza a közügyeket.

Ez azon mèrhető le, hogy ott a jogszabályok mindenkire egyformán ès folyamatosan èrvènyesek, azok megsèrtèse mindenkire azonos következmènyekkel jár. Hogy a szabályszegèst ne lehessen eltusolni, arról meg az ilyen helyeken a szabad sajtó gondoskodik, amely utánajár, kideríti ès nyilvánosságra hozza az ügyeket. Ha viszont valami nyilvánossagot kap akkor azt nem lehet megúszni, mert a választó az »ezerfejű cèzár«, a demos azt nem tűrnè el. Így aztán, tetszik, nem tetszik el kell járni, így a közbotrányba bele szokás bukni. Számos pèlda volt van erre jogállamban.

(Christian Wulff nèmet szövetsègi elnök pèldául abba az »apróságba« bukott bele, hogy elfogadta egy gazdag, befolyásos barát nyaralási meghívóját. Jogállami demokráciában ugyanis nemcsak tisztessègesnek kell lenni, hanem annak is kell látszani.)

Így aztán a Fidesz banda hiába mondja èjt nappalá tève, hogy Magyarország jogállam (újabban már nem is mondja, lásd Varga Judit "igazságügy!!! miniszter"), ez csak a rengeteg hazugság egyike. Nálunk a hazudozás, lopás, stb. annyira mindennapos, mintha ez lenne a termèszetes ès az elkövetőknek nem is nagyon kell tartaniuk a közvèlemèny ítèletètől. Ha semmi más nem indokolná, már ez önmagában bizonyítaná, hogy Magyarország messze van attól hogy jogállamnak lenne tekinthető.

Mindaddig amíg ez így marad, amíg az átlag magyar választó szigorú jogàllami èrtèkrendje nem kènyszeríti ki a politikai garnitúrából a jogállami magatartást, addig itt semmi változás nem várható! Bárki is nyerje a választást! A hatalom megront, tartja a mondás, de csak akkor ha kontrollálatlan!”

Nyitókép: Facebook