A francia jobboldal feloldódott a globalizációban, semmiben sem különb Macronnál.
„A fő cél: harc Marine Le Pen pártja és az Identitás Nemzedék mozgalma ellen, illetve behódolás a brüsszeli globalisták parancsuralmának. Mit is mondott Xavier Bertrand nemrégiben Éric Zemmournak? »Tudom, hogy nem magas szintű politikát folytatok. De hát senki sem folytat ma magas szintű politikát. Az elnökválasztás sem valamiféle vizsga, hanem verseny. Le kell győzni a másikat.«
Persze a vakok országában a félszemű is király. Ez a jóember ugyan tudatában van alkalmatlanságának, mégis azon igyekszik, hogy majdan egy olyan országot kormányozzon, amely jelentős nukleáris hatalom és vétójoga van az ENSZ-ben. Észbontó! És ne feledjük: ő a jobboldal fő esélyese! Egy tehetségtelen senki, aki ugyan nem tagadja hiányosságait, de azért szeretné átszakítani a célszalagot.
A nép rászedését gyakorolják nap mint nap. Tragédia, ami nálunk folyik. Nem lehet számítani rájuk, mert mindig cserben hagyták a választóikat. Eszük ágában sincs megvédeni a francia identitást az egyre erősödő fehérellenes küzdelemben. A francia jobboldal a macronizmus fénymásolata. Nincs is min csodálkozni, hiszen oly sokan csatlakoztak közülük hozzá, Franciaország sírásójához.
Csak akkor képes megmaradni ez az ország, ha mi, nemzeti baloldaliak is teljes mellszélességgel Éric Zemmour mögé állunk. Ő az egyetlen, aki képes megvédeni hazánkat a teljes káosztól. Csak ő képes nemet mondani a brüsszeli őrültségekre, ő tudja érvényre juttatni a követelményt, ami nélkül a haza elpusztulna: »La France d’abord!« (A haza mindenek előtt!) Ezért van szükség minden rá leadott szavazatra már az első fordulóban. Lejárt az üres ígéretek ideje, a sehova nem vezető szónoklatok órája. Fel kell ébrednünk, ha nem akarjuk, hogy Franciaország hajója végképp zátonyra fusson.”
Fotó: Jaak Moineau / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
A miniszterelnök szerint furcsa évet zárunk le hamarosan.
