„A magyar gazdaság kilábalt a koronavírus-válságból, ám ennek komoly ára van. Novemberben az infláció 14 éves csúcsra jutott, a kormány pedig 1000 milliárdos hiányt hozott össze. Jó irányba tartunk?
Nyilván nem. Öt évvel ezelőtt indult meg az infláció emelkedése, vagyis elsődlegesen nem a pandémia okozza. Azóta évről évre gyorsul az áremelkedés. A világból importált árcsökkentő hatások 2019-ig részben ellensúlyozták a hazai inflációs folyamatokat. De az idén már ezek is tovább fűtik, és nem hűtik a hazai inflációt. A magyar gazdaság túlfűtött: a költségvetési-, a jövedelem- és a monetáris politika egyaránt olyan túlkeresletet generál, ami az infláció gyorsulásához, a külső számlák, a folyó fizetési mérleg évek óta tartó – noha még nem végzetes - romlásához vezetett.
Mi lehet ennek a vége?
Rövid távon mindenki a saját zsebén érzi az infláció gyorsulását. Egyre inkább kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy a hivatalos statisztika pontosan méri-e az inflációt. Minél később áll neki a gazdaságpolitika az egyensúlytalanságok – a felelőtlen költségvetési és jövedelempolitika és az elhibázott kamat- és árfolyampolitika - kiigazításának, annál nagyobb árat fogunk fizetni. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Az infláció letörésének költsége, az egyensúly helyreállításának gazdasági, társadalmi ára a késlekedéssel emelkedik.
Miért kétkedik a hivatalos inflációs számokban?
Hirtelen változás következett be 2020-21-ben a gazdaság teljesítményében, és ez önmagában olyan torzulásokat okoz, amelyeket valóban nehéz követni. De ezt elismerve is, a benzinár drágulásának számításában például módszertani trükkökkel, a súlyok célirányos megváltoztatásával mind 2020-ban, mind 2021-ben lefele kerítették az inflációt.”
Nyitókép: MTI/ Marjai János