Rezsicsökkentés és politikai felelősségvállalás

„Hazánkban tanuló külföldi hallgatók rendre rácsodálkoznak a politikai bal- és jobboldal rezsiköltségek ügyében látványos helycseréjére. Nem értik, hogy egy magát a jobboldalhoz soroló párt kormányzati pozícióban miért szabályozta – és tartotta infláció alatt – a háztartási felhasználású földgáz és villanyáram árának emelkedését 1998 és 2002 között, s miért hajtott végre egy összességében mintegy 25%-os (távhő esetében 22,6%-os, egyéb közműveknél – víz, csatorna, PB-gáz, kéményseprés, szemétszállítás – 10-10%-nyi) árcsökkentést 2013-2014-ben. Azt is furcsállják, hogy egy magát baloldalra pozícionáló párt hogyan érvelhetett – a szabályozás helyett – a világpiaci árak követése mellett, és miért engedte a 2002-2010-es kormányzása idején az áram árának a megduplázódását és a földgáz háromszorosára drágulását. És hogyan támadhatja az Ellenzéki Összefogás a hatósági ármeghatározás intézményét a 2022-es országgyűlési választás előtt, és miért ragaszkodik a kormányzó Fidesz a rezsicsökkentés megvédéséhez.

A helyzet megértéséhez és megértetéséhez érdemes felidéznünk, hogy a magas államadósság és a súlyos adósságteher nyomása alatt az 1994-1998-as ciklusban a szocialista-liberális kormány a közüzemek jelentős hányadát privatizálta, és ezzel Magyarországon az Európai Unióban – a brit mögött – a második legmagasabbra nőtt a magánszektor gazdaságon belüli aránya. A korábbi országos monopolcégeket regionálisan felváltó transz- és multinacionális vállalatok többnyire kizárólagos szolgáltatói pozíciókat szereztek egy-egy adott területen, az állam viszont megtartotta a szabályozói szerepét az egyetemes (é. lakossági) szolgáltatások terén.

A privatizáció nem hozott se versenyt, se alacsonyabb árakat, ellenben közvetlenül okolható néhány súlyos társadalmi és politikai anomáliáért."