Mi lehet a Budapest-dilemma megoldása?

„A főváros kettősségéből következik a Budapest-dilemma. Miután Budapest a magyarság politikai, kormányzati, kulturális, szellemi, gazdasági és pénzügyi központja – óriási felhalmozott történelmi, szellemi és anyagi értékekkel –, ezért érdemes lehet mindent fejleszteni, ami egy világvároshoz méltó fejlődést hoz. A másik oldal azonban azt mutatja, hogy demokratikus és piacgazdasági keretek között Budapest eddig sem volt képes olyan fejlődésre, amire az ország és a Kárpát-medence felzárkózásához szükség lenne, mert csak nagy méretű, ugyanakkor nem erős. Kettős természete miatt nem képes dinamikus fejlődésre, mert nem tud jól sáfárkodni felhalmozott értékeivel, és nem képes megragadni a jövő lehetőségeit. Ennek bizonyítására egy hosszú lista következhetne Budapest hiányairól és hátrányairól a pezsgő startup világtól a versengő pénzügyi rendszerig, a nemzetközi rangú egyetemektől a minőségi turizmusig, vagy a tisztaságtól a jól szervezett közlekedésig. A következmény ennyiből is világos: Budapest messze elmarad térségi, uniós és globális versenytársaitól. Ennél is rosszabb, hogy messze elmarad saját képességeitől és lehetőségeitől.

Budapest és az ország akkor lenne egyensúlyban a magyar és a Kárpát-medencei térben, ha a főváros mai, 1,7 millió főnyi lakossága 600 ezer fő körüli létszámra mérséklődne, ennek megfelelő vagyoni és jövedelmi súllyal. Az egyensúlyi térszerkezet többi eleme már rendben van Magyarországon, mert Debrecen, tehát a második város, a megyei központok, a nagyvárosok és kisvárosok hálózatai már jól illeszkednek a nemzetközi térszerkezeti arányokhoz. Sőt, Budapest környezete, tehát a »patkóvárosok« (Székesfehérvár, Veszprém, Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok, Eger, Esztergom és Győr) patkó alakú hurokra hasonlító hálózata már 4 millió főnél is nagyobb népességgel rendelkező térséget rajzol ki. Egy teljes népesség közel felét kitevő központi városháló szintén elengedhetetlen feltétele egy ország sikerének Japántól (Tokió-Osaka 60 millió fős övezete) Ausztriáig (Bécs 4,1 millió fős régiója).

Budapest szétválásához, tehát egészséges méretre formálásához közösségi kiindulópontra van szükségünk. Ez a korábbi, 1873 előtti, majd 1950-ig tartó várostörténeti fejlődés lehet. A korábbi önálló települések – például Óbuda, Újpest, Kőbánya, Angyalföld, Pesterzsébet, Zugló, Kelenföld, Csepel, Budafok – önálló városként való újjáalakulása óriási energiákat szabadíthat fel, mert korábban önállóan képesek voltak a dinamikus fejlődésre.

A Budapest-városmag megőrzése nemzeti érdek. Egy 600 ezer fő körüli népességgel rendelkező főváros a budai és pesti belső kerületek egységének megtartásával lehet Magyarország új központja. Az állam, a kormányzat, az üzleti élet, a bankrendszer, a felsőoktatás és a kultúra lényegében valamennyi vezető intézménye ebben az új fővárosi térben együtt maradna a Parlamenttől a Várnegyedig, a nagy egyetemektől a nagy kulturális intézményekig.”

Fotó: Facebook