„Szerencsés tulajdonosa vagyok egy 2009-es évjáratú, »A nemek szempontjából semleges nyelvhasználat az Európai Parlamentben« című kis kiadványnak, amely még »fölöslegesen« terjengős megoldásnak nevezte »a két«(!) nemre való külön utalgatást (»he or she« vagy pláne »s/he«). Majd eltelt szűk egy évtized, és az Európai Tanács 2018-as útmutatója már amiatt problémázik, hogy a »he or she« jellegű formákból ki vannak rekesztve a nembinárisok. Ezzel együtt a német verzió azért kifejezetten felhív a »Lehrer/innen« és »der/die Lehrer/in« típusú szörnyalakok használatára – megjegyezve, hogy a gendercsillag (azaz a nembinárisokról a szó közepén szertartásosan megemlékező »Lehrer*innen« alak) a Tanács hivatalos szövegeiben nem alkalmazandó. (Egyelőre legalábbis, de meg lehet tenni a téteket.)
Innen aztán elérkeztünk a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó uniós ügynökség széles publikumnak szánt 2019-es nyelvhasználati eszköztárához, amely már a nemsemleges »ze« névmást is propagálja egy szép, széles íróasztal mellől, az »anyanyelv« szót pedig diszkriminatívnak tartja, és helyette a »native«, azaz »születési nyelv« kifejezést tartja egyedül üdvözítő megoldásnak – ami valahol különös, hisz kevesen szoktak összetett mondatokban kommunikálni az aranyórában, magzatmázasan. (Ezen a ponton pedig már magyarként is összerezzenhetünk, hisz bár nyelvtani nemeink nincsenek, »születési nyelvet« mi is kaphatunk a nyakunkba, ha nincs elég »legény a gáton«, valamint »férfi a talpán«, amely szólásokat a kiskáté szintén borzongva utasít el.)