„Vagy annak teljes hiánya. Vegyük például a kormányt, amelyik legszívesebben semmit sem tenne a járvány ellen, mert minden egészségügyileg racionális lépés fékezi a gazdaság bármi másnál fontosabb szárnyalását. Az emberek különben is utálják az oltást, a maszkviselést meg a távolságtartást, az ilyesmi csak árt a miniszterelnök népszerűségének. Igaz, a megbetegedési és halálozási adatok katasztrofálisak, de mit van mit tenni, ilyen az élet, s ami a végét illeti, az szomorú, ám elkerülhetetlen.
Közben a fővárosban extra szigorításokat léptetnek életbe, gyakorlatilag vészhelyzetet hirdetnek, az ellenzéki főpolgármester kénytelen magára vállalni a népszerűtlen intézkedéseket, mert valakinek mégiscsak csinálnia kell valamit, hogy ne parkoljanak megint hűtőkamionok a kórházak halottas kamráinál. Jön a negyedik, ötödik meg ki tudja hányadik hullám, az mégsem lehet, hogy a nép által megválasztott vezetőkként zsebre dugott kézzel, fütyörészve nézzük, amint honfitársaink ezrei levegő után kapkodva múlnak ki a tüdőosztályokon.
Persze az Egyesült Királyságról, Boris Johnsonról és Sadiq Khanról van szó.”
Fotó: Jeremy Selwyn / POOL / AFP