Az orosz gáz ára

„A nyugati szankciók már érzékelhetően meggyengítették Oroszország gazdaságát, és most Putyin a nemzetközi pénzpiacokhoz való hozzáférésének elveszítését kockáztatja. Mindenekelőtt azonban azt kényszeríti ki, amivel sok éve küzd már: a NATO keleti bástyáinak megerősítését.

Ez nem csak azért áll távol egy »értékalapú« és »multilaterális« világtól, ami az új német kormány célja, mert katonai kérdésekről szól. Putyin a Kelet-Európa feletti politikai és gazdasági hatalomra tart igényt. Nyilvánvalóan elvitatja az ukránok és más szerencsétlen nemzetek jogát saját sorsuk meghatározására, akik pechjükre a posztszovjet térségben élnek.

A szabad Nyugatnak már csak alapvető megfontolásokból sem szabadna ilyen egyezkedésekbe belemennie. Nem áll érdekünkben, hogy a társadalmi modellünk ellen ágáló antiliberális tábor megerősödjön Európában. Stratégiailag is butaság lenne abból kiindulni, hogy Putyin megelégedne Ukrajna irányításával. Hosszú azoknak az országoknak a listája, amiknek szeretne beleszólni az életébe – itt, Európában is.

Németország kísérletei arra, hogy szót értsen Putyinnal, mind kudarcba fulladtak. A gázimportoknak be kellett volna kötnie Oroszországot Európába, a kölcsönön függőségnek pedig békítőleg kellett volna hatnia. Ezek mind nem történtek meg, a gázbiznisz viszont segített Putyinnak a revizionista politikája finanszírozásában.

Ezért őrültség az Északi Áramlat 2. Az EU gázigénye a következő években előreláthatólag nem fog emelkedni, viszont a saját termelése csökkeni fog. Oroszország szeretné fedezni az importszükségletet, az Északi Áramlat 2 pedig egy modern és olcsó megoldás lenne erre. De az állítólag olcsó orosz gázért Németország és más európai országok valójában súlyos árat fizetnek: szankciókat kell alkalmazniuk, és fegyverkezniük kell a gázszállító nyugati hódító hadjárataival szemben.”

Fotó: Mikhail Metzel / POOL / Sputnik via AFP