Naponta olvashatni, hogy az ellenzék az előválasztás óta lényegében nem csinált semmit.
„Érdekes jeleket mutat az ellenzéki politika az elmúlt hetekben.
De – attól tartok – nem is mutathat másféle jeleket. Merthogy túlságosan is nagy elvárás lenne, ha azt gondolnánk, hogy hat párt egymástól nagyon különböző elképzeléseit az által egy csapásra sikerült volna integrálni, hogy lett az ellenzéknek egy – előválasztás útján megválasztott – vezetője.
Az ellenzéki közönség persze elégedetlen lehet.
Naponta olvashatni, hogy az ellenzék az előválasztás óta lényegében nem csinált semmit. Fordítsunk a dolgon, és kérdezzük meg: mit is csinálhatna azon túl, hogy végre van vezetője? Vajon ezen túlmenően mit várhatunk még az ellenzéktől?
Nyilvánvaló, hogy a legtöbben programot, elképzelést, víziót, narratívát várnak. De – attól tartok – ez túl nagy elvárás. Hiszen ha azt vesszük: a versenyképesség két területén (szervezeti és személyi innováció) az ellenzék 2018 óta sokat lépett előre. Roppant nehéz azonban ideológiai-narratívabeli innovációt is nyújtani. Ehhez ugyanis olyan dolgoknak kellene (vagy kellett volna) megtörténnie, amelyek egyelőre nem történtek meg.
Mondjunk példát.
Lennie kellene egy ellenzéki csúcs-agytrösztnek, amely naponta ontja az eszméket és a szakpolitikát, és ezeket – mivel ez a csúcsszerv tekintélyt jelent az ellenzéken belül – minden ellenzéki párt magáévá teszi és követi. Vajon van-e ilyen csúcsszerv?
A napi folyamatokból ítélve, itt még messze nem tart az ellenzék. Itt még az a meghatározó, mit mond Márki-Zay Péter, illetve mit (nem) mond a többi ellenzéki párt. De közös stratégiát nem az egyszemélyi vezetőnek, hanem az agytrösztnek kell kitalálnia. Vagy az agytrösztöknek, mint anno Margaret Thatcher idején.
S ha már Thatcher.
Ajánlott tanulmányozni azt a folyamatot, ahogyan a brit konzervatívok 1979-ben kormányra kerültek. De máris korrigálom magam. Ha az ellenzék nem a jobboldalról akar példát, hát legyen. Akkor tanulmányozza azt a folyamatot, ahogyan a baloldali Tony Blair került kormányra 1997-ben (nem mellesleg 18 éves Tory kormányzás után).
Az utóbbi napokban napvilágot látott egy közvélemény-kutatás, amelyről még azt sem tudjuk pontosan, ki készítette. Csak annyi derült ki, hogy valamely ellenzéki agytröszt. De azonnal az a válasz érkezett ellenzéki politikusoktól, hogy az nem is úgy van, ahogy az agytröszt írja.
Ez a reflexió arra utal, hogy egyelőre az ellenzék még nem tart ott, hogy rábízhatná magát szellemi embereire. Márpedig ha nem bízza rá magát, akkor még a feladata nagy részét nem végezte el.
A 2022-es választások kulcsa pedig itt van: lesznek-e megfellebezhetetlen agytrösztök, amelyek tulajdonképpen leveszik a politikusok válláról a terhet, mert azokra a vállakra nem a narratíva kitalálásának terhét kell rakni.
Ez a feladat áll az ellenzék előtt.”
Fotó: ADRIAN DENNIS / AFP
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Lényegesen gyorsabbá és hatékonyabbá válik az ügyintézés. Emellett nem kell többet papírokat sem szkennelni, iratokat e-mailen vagy messengeren küldözgetni.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
Sok felhasználót érint a probléma: nem működik a Facebook, az Instagram és a Threads sem.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A hazugság lényege, hogy mire használják ezeket a valós problémákat: keleti orientáció, jogállamlebontás, feudálkapitalista önkény.
Nyolc embert ítéltek el.
