Az elemi józan ész és a kampányérdek azt kívánta volna, hogy az ismeretlen számú pártból álló ellenzék vezetői másnap reggel összejönnek és megpróbálnak valami közös álláspontot kiválasztani magukból Novák Katalinnal kapcsolatban.
De mintha azt beszélték volna meg, hogy a Facebook-posztjaik aktivitási indexe alapján (mínusz az indiai profilok lájkjai) rangsorolnák magukat a közös listán, minden hülye nekiült valami aljasságot beleböfögni az ellenzéki nyilvánosság buborékjába.
Nem lennék ennek a csürhének a kommunikációs tanácsadója, mert ennél az állásnál már csak a gályarabság kínál kevesebb sikerélményt. Novák Katalin ugyanis szép és kedves, továbbá a családokat, gyereket támogató programok arca volt ezidáig a kormányban. A gyalázása már első közelítésben is kontraproduktívnak tűnik. Vagyis nem kellene gyalázni. Úgyis megválasztják, akkor is aranyos lesz, újabb vereségérzéssel ajándékozva meg az ellenzéki szavazótábort. Érdemben nem lehet belekötni, hiszen csak pozitív élményei kötődnek hozzá azoknak az ellenzéki választóknak, akik az O1G-énél bonyolultabb üzenetek felfogására is alkalmasak. Novák Katalinból tehát az emberi bizonyosság határain belül állíthatóan köztársasági elnök lesz, ezt az ellenzék nem tudja megakadályozni.