A vakító szemfényvesztés

„Mit jelent az, ha egy milliárdos vállalkozó egy önkényuralmi rendszerben pártalapítást hirdet azzal, hogy a digitalizációs felzárkóztatás a legfontosabb megoldandó kérdés? Pontosabban: egy eddig politikailag semlegesnek látszó magánoligarcha mondja ezt. Egy olyan vállalkozó, akinek az esetében eddig nem jöttek hírek sem arról, hogy az orbáni szélsőjobboldaliság híve, sem arról, hogy közel állna az ellenzékhez. Egyszerűbben: mit jelent az, ha valaki a diktatúra és a demokrácia erői között magát pártatlannak, középen állónak állítja be? Például a bolsevista (marxista-leninista) alapokon álló pártállami rendszer és a nyugati polgári demokrácia; vagy bármelyik, egykor nyílt, ma demokratikus mázzal álcázott fasizmus és a polgári demokrácia között? Azt jelenti, hogy vagy ezeknek az elnyomó rendszereknek a híve, vagy az orbáni rendszert is demokráciának tekinti, vagy pedig megvették lábon – esetleg hülye.

A digitalizációs felzárkózás hiánya ugyanis csak egy demokráciában lehet a legfontosabb probléma. Önkényuralomban viszont az a kérdés, hogyan lehet az ilyen rendszert megdönteni például akkor, ha a demokrácia látszatával kábítja a külvilágot, és ezért talán lehetnek még választások. Erre kínál ma az ellenzéki összefogás megoldást. És ezért minden újabb pártalapítás valójában ennek az összefogásnak a gyengítését jelenti – akármilyen szándékkal  hozzák is létre. Gattyán György üzletemberről biztos nem állítható, hogy ostoba. Az viszont igen, hogy biztos szokott lenni a dolgában. Maga mondta egyszer: »van olyan állapot, amelyben úgy érzi az ember, nem tud hibázni, bármit csinál, az jól fog elsülni«. Ennek jegyében kínálhatott a »felzárkózás« érdekében még állást is »106 képviselőnek az ország 106 választókerületében«. Erre mondta a dakota magyar, hogy »szép, akár az álorca«.”

Nyitókép: YouTube